7. rész - Halott szavak.

Sziasztok! :) Meghoztam a 7. részt, kis kihagyás után, amiért bocsánatot kérek.
Na de nem szaporítom a szót, jó olvasást! :)
Ha kedvetek támad kukkantsatok be a másik blogomra: Amikor leszáll az éj -re. <3

*Niall szemszöge*

-Bassza meg, el fogok késni.-ültem türelmetlenül a buszon, ami a sulis bálra vitte a diákokat, úgy fél óránként. Nem egyszerű 600 diákot elfuvarozni és bepasszírozni egy terembe, de azért siethetnének.
Megvilágosodtam, mondhatni. Rájöttem, hol szúrtam el a dolgot, és most szeretném kijavítani.
-Végre!- csaptam össze a tenyerem, miután a busz hangos kerék csikorgással elindult az iskola fele.
Most már csak úgy hasítottunk, na jó, ez azért túlzás volt, de sok biciklist megelőztünk. Úgy éreztem, ez már fél siker.
Az út mindössze 15 percig tartott, de a bál már javában zajlott.
-Siess Rómeó! - veregetett vállon képzeletbe a kis ördög fiókám.
-Nem kell figyelmeztetni,tudom!-rohanásba kezdtem.
Beszaladtam a bálterembe, a sok száz pár már vigadozott, táncolt és bájosan cseverészett egy pohár puncs mellett.
-Milyen aranyos. ha nem lettél volna pancser, most itt lehetnél te is. -korholt a kis gaz fickó
-Hát..itt vagyok.-húztam fel a vállam.-De most nem a báj csevej miatt.
Tovább  kerestem Danyt,mert el kellett neki mondanom neki, hogy mit rontottam el, és hogy szeretném kijavítani.
Ki siettem a kertbe, és  egyből megláttam őt.
A ruhája a hátán kissé jobban ki volt vágva, mint az átlagnak. Csak egy darab madzag tartotta a nyakába a könnyű esésű ruhaanyagot. Kiengedett haja majdnem eltakarta a hátát, éppen csak néhány kis bőr részlet látszott.
Igazán kihívó ruha, csak hogy valaki bekavart a képbe.
Dany nem volt egyedül.
Egy fiú állt vele szembe,már amennyire láttam, mert sikerült olyan szögbe megállniuk, hogy semmit se lehessen kivenni a köztük zajló jelenetből.
-Gyerünk Horan! Ne legyél nyuszi!

*Dany szemszöge*

-Mit keresel te itt?-töröltem le a könnyeimet az arcomról, és az előttem álló fiúra néztem. Fiú...ugyan, csaknem kész férfivé vált. 10 éve láttam őt utoljára. Akkor még kicsik voltunk, utolsó emlékem róla, hogy az anyja berángatja a kocsijukba és gumi csikorgatva elhajtanak.
-Ami azt illeti, csak beugrottam-a szája szélén kis mosoly jelent meg.
-Beugrottál mi? - már szaladtam is oda hozzá, és szorosan átöleltem.
-Na jó, igazából anyunak támadt itt elintézni valója, szóval pár hétig maradok.
-Ez szuper, Josh!- engedtem el a fiút és egy lépést hátráltam.
-Miért sírtál mikor megláttál?
-Régen volt már,hogy utoljára láttalak. Anyukád berángatott a kocsiba, és eltűntél... Csak Niall maradt nekem....illetve már ő sem.
-Hogy érted ezt? Hiszen akkoriban 3-an voltunk a szétrobbanthatatlan trió.
-Minden megváltozott. -lehajtottam a fejem és  összeszorítottam a szeme, annak érdekében, hogy ne kezdjek el újból sírni.
-Mesélj! - a fiú puha ujjait az állam alá csúsztatta és finoman felemelte a fejem, úgy, hogy a szemébe nézzek.
-Miután elmentél , mind szomorkodtunk, de hamar kihevertük, hiszen csak 10 évesek voltunk. A suli is akkoriban kezdett érdekesnek lenni. Niall és én még több időt töltöttünk együtt, de tényleg mindig mindenhová kettesével jártunk. A játszótéren ő lökött, mikor hintáztam, sokszor átjött.
Még lovagolni is elkísért Scar-al.
-Hát ez nem hangzik valami szomorú storynak.- emelte rám a tekintetét, ezzel egyidőben keze a göndörkés barna hajába futott.
-Maradj már, még jó formán bele se kezdtem!-löktem oldalba, köhintettem egyet, jelezve, hogy folytatnám a történetet és belekezdtem ismét....-Szóval, minden jó volt, míg Niall el nem utazott Rióba, úgy nagyjából fél évvel ezelőtt. És ezzel nem lenne semmi probléma, csak rájöttem, hogy lehet, hogy több volt részemről, mint barátság. Nos....ez eléggé bekavart. Jah,és a legjobb rész! - tettem a  vállára a kezem- Összejött valami kurvával!- a szavakat olyan megvetéssel mondtam ki, hogy magam is alig hittem el.
-Az szép.- szája egy kemény vonallá keskenyedett és aprót bólintott. -Mi lett ezek után?
-Kitöröltem mindent vele kapcsolatban. Számomra már halott ember.

*Niall szemszöge*

Ahogy a beszélgetés közben kissé oldalra fordultak megláttam ki s van vele valójában.
Josh Wine, a régi cimboránk. gyerekkori ismerős, de...hogy lehet, hogy Dany őt kiszúrja, engem, aki a 4 méterre áll az eseményektől észre sem vesz?!
-Mert nem veled foglalkozik! Vak vagy, azt a másik srácot ölelgeti.
-Eldugulhatnál néha.-néztem bosszúsan a kis mitugrászra. -Közelebb megyek!-határoztam el, de ekkor Josh valami olyat tett, amire nem számítottam volna. Megcsókolta Danyt. Legalább is, innen hátulról így tűnt.
-Haver, felejtsd el ezt... így már nem éri meg...-hajtotta le szomorúan a fejét a picuri.
-Nem! - még közelebb mentem, abban a reményben,hogy dany észrevesz és végre bevallhatom neki mekkorát hibáztam. De meghallottam a végszavakat.
-"Ő már halott ember számomra!"

A fejezet végére értünk. Hozom a következőt, amint tudom. Addig is jó olvasást! Hagyjatok nyomot ;) 
Viki

6. rész - A bál.

Hejhó mindenkinek, íme a 6.rész :) Jó olvasást.

*Niall szemszöge*

-Nem akarok veled beszélni, fogd már fel! -kiabáltam az arcába.
-Horan! Nem teheted ezt velem.
-Nem? Úgy hiszed?! Csak figyelj! - rácsaptam a bejárati ajtót és az emelet felé vettem az irányt, ahol a szobám volt, de anya beállt elém a lépcsőn.
-Mégis mi volt ez kisfiam? - arca eléggé meglepettnek tűnt. Mintha nem látott volna még "tini" szakítást.
-Semmi anya, lehetne, hogy esetleg felengedj?
-Nem! Nem lehet, mesélj, mi a baj?
Ilyenek az anyák, megérzik, ha valami baj van. De olyan veszettül makacsak, nem igaz, hogy nem értik meg,hogy szeretnénk néha egyedül lenni.
Tényleg jól esne egy kis magányos gondolkodás.
-Te is tudod, hogy nem gondolkozni akarsz,hanem írni neki. Ő neki, aki miatt mindez van.
-Téged most pont nem kérdezett senki. - a kis törpém  sértődötten vonult vissza. Az ő unszolására szakítottam Ciarával, bár nehezebb volt, mint gondoltam.
-Anya, kérlek!-néztem rá nagy szemekkel, hátha meg enyhül. - Hiányzik London. Szeretnék visszamenni.
-Nem tetszik Rio? - anyám aggódva pislogott rám.
Tipikus nem hiszek a fülemnek dolog játszódott le benne. Lassan 10 hónapja hogy itt vagyok. Az utolsó 3 hónapban már csak húztuk egymást Ciával, nem volt már egy igazi, őszinte kapcsolat.
Jóvá akartam tenni mindent Danyvel, el akartam neki mondani, hogy szeretem. Igen! Végre rájöttem, és ebben sokat segített a kis idegesítő, de nagyszerű törpikém.
-Nem vagyok törpe! Lehet  ír vagyok, mint te , de nem törpe! Kikérem magamnak..-kezét, akárcsak, mint egy kisgyerek, karba tette és dühösen fordított hátat.
-Elnézést. -kuncogtam.
Mikor beszélgettünk, akkor egészen feldobta a kedvem, sokkal másabb voltam belül, mint kívül. Megváltoztam, és már én is érzem, hogy ez így nem jó.
Olyan szeretnék lenni, mint régen, mikor még tudtam önfeledten kacarászni Danyvel szinte mindenen.
- Mint a borsó meg a héja. - mosolyogtam bárgyún magamba.
Örömmel töltenek el ezek az emlékek,de ha belegondolod, hogy mindent én rontottam el.
-Anya!
-Mondd kicsim.-közbe megtörölte a kezét a konyharuhába. - Még mindig várt a válaszra, az előbbiek miatt.
-El szeretnék menni! Minnél előbb!
Ezt itt le is zártam magamban, nem akarom,hogy anya hátráltasson. Elmegyek,még ma és megteszem amit meg kell tennem!
-Tökös szlogen.
-Jól van picurka. Most örülhetsz!-válaszoltam szenvtelenül.

***

*Dany szemszöge*

-Mindenki kész van? - állt elénk síppal a szájába a tanár nő.
A tesi órák 80%-a röplabdázással teltek, amiben nem voltam  túl jó. Ez köztudott tény volt,viszont ha talaj tornára került a sor, nagy ritkán, abban verhetetlen voltam. Kiskoromban eléggé sokat  jártam edzésekre és balettoztam is. Olyan havonta egyszer kétszer, még most is eljárok edzésre, ez akkor szokott megtörténni, ha Scarral nem tudunk elmenni lovagolni vagy Harry nem ér rá.
Régen Niallel jártam futni, a tó körül,de ez elmúlt.
A karomat összefontam magam előtt, hiányzott.
Pokolian fájt, hogy ezt művelte velem, de ettől még ugyan az, volt a szememben, még ha haragszom is rá.
-Jól van, akkor  Kedie és Gloria fognak választani, ők a csapat kapitányok.
Naná, hogy utolsónak kerültem Gloria csapatába. Ilyen bénaságot, mint én senki sem akar a csapatába.
Általában egyedül ücsörgöm  kis padon,de pechemre, most éppen csak 6-an voltunk meg, így nem tehettem meg azt a luxust, hogy leüljek és csendben végig nézzem a véres játszmákat.
Hálóhoz állítottak feladóba, mondván, hogy ott nem ronthatok el sok dolgot.
Igazuk van, nem sok szerepet kaptam az első szettbe. A feladást nélkülem oldották meg.  Hála' égnek.
A második szett jön, a lányok nagyon jól játszanak, de minek ilyen komolyan venni egy tesi órai kis barátságos meccsecskét. A tanár nő persze sehol, ilyenkor mindig eltűnik. A pletykák szerint, Mr. Evanssel a fiúk tesi tanárával szokott huncutkodni a szertárban.
Hogy pontosan, mi az igazság nem tudom.
Niall,most biztos örömmel gondolna rá, hogy a tanár nincs az órán, mert akkor ők nyugodtan focizhatnak.
Miért gondolok megint rá? Basszus!
Ekkor valami hirtelen és gyorsan talált el, az ütés kemény volt és egyenesen a halántékomat érte.
-A francba Targaryen! - szitkozódott Gloria. Éreztem, ahogy zuhanok, de késő volt. A fejem hangos koppanással csattant a földön, és a szemeim lecsukódtak.
Én marha, kellett nekem röplabdáznom.
Valaki lágyan simogatta az arcom, a keze selymes volt és meleg.-Dany, hahó?!
Jól esett ez a gyengédség, utoljára.... Nem! Miatta ütöttek le most is. Nem nem szabad.
-Dany - szólítgatott. A hangja..olyan ismerős  volt, mély de kellemesen simogató.
Az ütés kissé  lefárasztott, így nehezen nyitottam ki a szemem.
Az alakja homályos volt még,pislognom kellett párat, hogy ráeszméljek a fürtöske simogatta az arcom.
-Harry! -ültem föl egyből,de a fejem úgy elkezdett szorítani, mintha egy kő nyomná az agyam belülről.
-Minden rendben? Gloria szólt, hogy elájultál. -tekintete aggódó volt,és sugárzott belőle a féltés. Lehetetlen volt nem elpirulni benne.
-Persze, jól vagyok. Köszi. Csak a fejem fáj kicsit. -mosolyogtam.
-Örülök.Ne tedd tönkre magad. Hamarosan itt a suli őszi bálja.- felsegített a földről és a kezét szorosan a derekamra rakta.-Ne szedd szét magad.- szája sarkában egy kis mosoly jelent meg és közelebb hajolt, ajkait a homlokomra tapasztotta.
A fejem vörösödött a puszija alatt. Az egész testem bele bizsergett,pedig csak egy  kis homlok puszi volt.
Hogy válthatta ki belőlem ezt a rekciot?
-Jut eszembe. Eljössz velem a bálra?
-Örömmel! - vágtam rá egyből mire Harry felkapott és óvatosan megpörgetett.
-Hazz, kicsit lassabban, a fejem, tudod!
-Oh, persze. Bocsi.- lassan leeresztett és együtt,mint a barátok nevetgélve mentünk ki a folyosóra, majd az öltözőkbe.
Nem érdekelt a lányok féltékeny pillantása.

***

A röplabdás incidens óta a lányok elkezdtek még jobban utálni.
Féltékenyek voltak, mert Harry velem foglalkozott. Pedig csak barátok voltunk, Hazz ha akart volna választott volna közülük.
Éppen a bálra készülődöm, nem akarom nagyon kicicomázni magam. csak egy egyszerű sminket raktam fel és kiválasztottam a Robbtól kapott ruhát.
 Én nem azért megyek a bálba, hogy bepalizzak, ahogy a többiek teszik. Szimplán csak nem akartam itthon ülni, és hát Harryt sem hagyhattam cserben.

Kimentem az erkélyre és szívtam egy kis friss levegőt. Rettentően izgultam, hiszen
-Hugica! - kopogott be a bátyám, majd be is nyitott.-Woah! Talán kissé elhamarkodtam a döntés a megvételével kapcsolatba.
-Hogy érted ezt?-megfordultam így teljesen szem ügyre vehetett.
-Hogy hogy, hogy?-köpte a szavakat gyorsan.
-Úgy kiguvadt a szemed. Baj van?
-Dögös vagy. -kitárta a karjait én pedig egyből rohantam oda hozzá.
Az arcomat a mellkasához fúrtam ő pedig szorosan átölelt.
-Vigyázz magadra Dany!
-Ne aggódj Robb, Harry velem lesz. Nem lesz semmi gond.-mosolyogtam föl rá.
-Ajánlom is!
-Olyan lettél, mint apa.
-Féltelek,semmi más. Erről jut eszembe, anyu hívott tegnap.Hamarosan jönnek haza az üzleti útról.
-Ez az! -ugrottam fel picit.- Hiányoznak már.Olyan régen mentek el.
-Tudom, de nemsokára megint egy család leszünk.- Robb egy kisebb puszit nyomott a homlokomra és utamra engedett a kis fürtössel.

***

Már a bálon vagyunk vagy egy órája, és Harryvel jól el szórakozunk. A tornaterem aranyos ballonokkal van megvilágítva romantikus zenét játszik az alkalomra felbérelt banda. Igazi bál feeling, csak sokkal több mókával.
Sokat nevettünk az emberek ruháján, ahogyan parádéznak egymással.
A fiúk csajozni akarnak,a  csajok pasizni, csak senki nem találja a megfelelőt.Ezeken jól el kacarásztunk.
-Táncolunk?-nyújtotta a kezét Hazz.
-Hát nem is tudom... nem vagyok valami jó táncos.
-Nem olyan eget rengető dolog.-szájában pici mosoly jelent meg.-Gyere!- megfogta a kezem és behúzott a tömegbe, de amint a kezét a derekamra megcsörrent a mobilja.
-Bocsánat.-húzta elő a mobilt a zakója zsebéből.
-Semmi baj, addig kimegyek az udvarra. Felkészítem magam a táncra.-nevettem és kitipegtem az udvarra.
A Nap már bőven lement, a teret csak a suli fényei világították meg.  Az idő is hűvösre fordult, de nem volt kellemetlen.
A kis kő úton sétáltam a padokhoz, amiknél ebédelni szoktunk.
-Daenerys?! -szólt a hátam mögül egy hang.
A másodperc töredéke alatt fordultam meg, és ott álltam  szembe vele.
-Te?!
Éreztem, ahogy az arcomat elkezdik áztatni a forró könnyek.

Itt lenne vége mára :) Szeretném megköszönni a tobb, mint 1000 oldalmegjelenítést! :)  Hamarosan hozom a következő részt.
Kérlek hagyjatok nyomot magatok után. <3
Viki x.

5.rész - Eljön az az idő is.

Sziasztok :) Ma nagyon jó kedvemben vagyok, így hoztam nektek egy új részt. Jó olvasást mindenkinek a mai adaghoz.

*Niall szemszöge*

Persze mióta eltűnt nem tért vissza. Napról napra, sőt óráról órára változott a hangulatom és vele együtt a véleményem is.
-Hova a francba tűntél?! Miért nem vagy most itt? Ilyenkor nem nagy a szád, mi?- most éppen szidással próbálkozom előcsalogatni a kis bosszantóm. De eltűnt. Nem értem, ilyenkor miért nincs velem, mikor a kis okosságaira lenne szükségem.
Ciarával egészen jól kijövünk kivétel mikor megsértődik azon, ha gorombámban szólok hozzá, mint általában. Sokat töprengem Danyn, butaság talán, de egyszerűen befészkelte magát a fejembe.
Kicsi Niallnek igaza lenne és egy igazi seggfej lennék, aki magának sem vallja be az érzéseit?
De hát én Ciat szeretem, ezért járok vele!
-Niallci.-kezét az enyémbe csúsztatta.
-Hm?-bambultam magam elé, és ismét a gondolataimmal voltam elfoglalva, jobban mondva a vívódtam magammal.
-Mi az, hogy "hm"?? Hát eszem megáll!
-Jaj ne hisztérikázz kérlek.- engesztelés gyanánt egy puszit nyomtam az arcára,  ő pedig hálásan mosolygott.
-Tudod, hogy én sosem.
-Igen, tudom. Egy ártatlan hercegnő vagy.- apró mosolyra húztam a szám.
Már 3 hónapja jártunk, most éppen az edzéséről kísértem haza.
Anyuéknak nagyon ellenszenves volt Cia, talán a kissé nyers és hisztis stílusa miatt, az biztos, hogy nem szeretett várni a csajszi.
Ezt a tudtomra adta elég világosan, mikor az első vitánknál a fejemhez vágta, hogy ő hetek után már többet akar tőlem, mint édesgetést. Neki férfi kell és nem "kisfiú" .
Kösz szépen mondhatom, ez nagyon jól esett akkor, de azóta rájöttem, hogy talán igaza lehet.
 Túl kisfiúsan gondolkodom, ezt bizonyítja az is, hogy Danyre gondolok mindig.
Legalább Harryvel beszélgetek néha, ő tájékoztat az otthoni helyzetről, Danyről, és minden fontosabb dologról.
 Igazi barát a kis fürtös.
-Itt is lennénk.-engedtem a kezét a háza előtt.
-Feljössz? Ihatnánk valamit.-húzott a bejárat felé. Sejtettem mit akar igazából, de nekem semmi kedvem nem volt ehhez a bújjunk ágyba dologhoz.
 Ciara nagyon csinos és szenvedélyes és igen, jó az ágyban is, de egyszerűen nem szerettem volna most. Magányra van szükségem.
-Nem köszi, otthon várnak anyuék. És tudod, én még suliba járok.
-Ez nem ér! Sosem akarsz feljönni hozzám.-fejét a mellkasomhoz fúrta- Talán már nem kívánsz engem?
-Nem erről van szó te is tudod...- de mielőtt folytathattam volna, elhúzódott tőlem és vádolni kezdett.
-Amiatt a csaj miatt ugye?
-Milyen csaj? - persze egyből leesett, hogy kire gondol, de gondoltam most kicsit húzom az agyát, hogy végre tényleg leszakadjon rólam kicsit.
-Az a Dany-nevét teljes lenézéssel ejtette ki.- Azóta vagy olyan fura, mióta beszéltem vele.
-Cia, nyugodj már le! Nincs semmi, nem is volt és nem is lesz semmi köztünk, oké? - utolsó állításom közbe éreztem, hogy összeszorul a torkom, és keserű epés íz lepi el a szám.
-Tudod mit?! Legyél boldog azzal a cafkával! Hagyj békén! -lökött rajtam egyet, majd sebesen elviharzott.
-A jó isten legyen irgalmas, és ne jöjjön vissza többet!
Nohát, durcika előjött.
 Csak erre lett volna szükség?
-Most boldog vagy, mi? - kezdtem vitába vele is.
-Fogd meg a nyamvadt telefonod és hívd fel Daeneryst! Higyj már nekem, jobb lesz így. Mindenkinek jobb lesz így. Tudod te is, hallottad Hazztól, hogy megváltozott. Robb sincs otthon azt is tudod, vagy talán azt akarod, hogy teljesen tönkre tegye magát?
-Nem, természetesen nem, de mit tehetnék én?!
-Fogd meg a telefonod és hívd föl! - mordult rám. - Nem veszíthetsz vele semmit sem. Hátha meg tudod fordítani a változását...
Végül is...
Elővettem a zsebemből a telefont, feloldottam és a kedvencek közül kiválasztottam Dany számát és a telefon ikonkára nyomva megkezdtem a hívást.

*Dany szemszöge*

Kezdtem kiábrándulni a bandából, mióta Harry  beszélt a fejemmel, és azóta sokkal többet lógtunk együtt. Szinte teljesen elfeledtette velem őt....
Lassacskán visszatértem a saját kis stílusomhoz, a banda persze ezért fújt rám, de ez van.
Nem lehet mindenkinek eleget tenni mindig.
Péntek este van, éppen az egyik  kedvenc sorozatom néztem, a Pretty Littla Liars-t. A szobámban teljes sötétség honolt, csak a tv fénye világította meg kicsit a helységet.
A tvzés közben Harryvel chateltem, a mai napi viccesebb eseményeken nevetgéltünk a szájber térben.
-"És mikor Drew ma elcsúszott a földön lévő pudingon?" - olvastam el magamban az üzenetet és már gépeltem is a választ.
-"Szerintem Mandy Hort fenék villantása viccesebb volt :D "
-"Naneee, nem is láttam. Szegény lány, mindenki tudja, hogy nem a legcsinosabb, de a miniszoknya azért sok. Vagy inkább sokk? "
-"Én a kettő k-ra szavazok" - mosolyogtam, miközben visszagondoltam az eseményre. Harry pont nem látta, mert mást folyosón volt óránk, de  szerintem így elmesélve is tetszett neki a történet.
A egy nagyon titokzatos személy...
Már három gyanúsítottam van rá, de a végén mindig kiderül, hogy  a három delikvens közül egyikre sem stimmel egyik vádam sem.
A  sorozatnak vége volt, és én úgy döntöttem elmegyek fürdeni.  Megfogtam az ágyamon lévő pizsamám, ami egy kis rövidnadrágból  és egy csillag mintás pólóból állt.
Kényelmesen kinyúlt már, de nem mondhattam igénytelennek.
A telefonom ezúttal az ágyon marad, mivel Harry nem válaszolt egy ideje, gondolom dolga akadt.
Picit lomhán másztam le a lépcsőn a  fürdőig, az ajtó mellett lévő lámpával világosságot teremtettem, és beléptem a helyiségbe.
Becsuktam magam mögött az ajtót és egyesével szépen, nyugisan szabadultam meg a ruhadarabjaimtól.
Közben kicsit forróbb vizet engedtem és felfogtam a hajam.
A kádban nyakig elmerültem, és átadtam magam az élvezetnek, ahogy a kellemesen meleg víz kényezteti a bőröm.
Teljesen ellazít, ilyenkor nem gondolok semmire és senkire, csak magammal foglalkozom. Mondjuk, ez alap, hiszen a fürdőszobában vagyok.
Megmosolyogtam a saját , ellentmondásos gondolataimat és becsuktam a  szemem.
Ilyenkor mindig egy elképzelt világban járok, ahol minden úgy történik ahogy én szeretném. Én irányítok, én határozom meg az alakokat, formákat, színeket, eseményeket.
-Egy hely, ahol minden tökéletes.-gondoltam.
Ezúttal egy réten voltam és egy puha, zöld pázsitban feküdtem. A napsugarak lágyan csiklandozták az arcomat.
A hajam össze volt fonva egy laza fonatban, a hajtömeg a mellkasomon pihent.
Kék, ruhát viseltem, ami egy kis szoknyában végződött valamivel a térdem fölött.
Lépések zaját halottam a fűben, susogott. Könnyed léptekkel közeledett felém, kíváncsi voltam ki az, de nem ültem föl. Túl jó érzés volt feküdni.
Ekkor hangos puffanás rángatott ki a legtökéletesebb pillanatomból.
-Mi az isten?! - szitkozódtam magamban.
Gyorsan kiszálltam a vízből, magamra kaptam  a  fürdőköpenyem és kiléptem a fürdőből.
Felsiettem az emeletre, ahonnan halottam a puffanást.
Beléptem a szobámba, és..
-Hát te? -néztem kérdőn.

Na hát ennyi lenne mára :)  remélem tetszett, hamarosan hozom a  következőt. Komikat, chatet ér használni ;)
Viki.

4. rész - Kirekesztettek.

Sziasztok :) Meghoztam az új részt, kicsit késve ugyan, de mentségemre szóljon nem könnyű egy gimis kis élete :D Minden esetre jó olvasást gyerkőcök! :)

* Dany szemszöge *

A napok, mint árnyékok suhantak el felettem mióta Niall elment. Mire észbe kaptam már 2 hónap telt el.
 Elkezdődött az iskola, 11.-es voltam, majdnem végzős. Harry  nagyon rendes volt, sokat lógott velem, valahogy mégsem volt az igazi. Sokszor elhajtottam, mondván, hogy egyedül szeretnék lenni. Tényleg egyedül akartam lenni, közben mégis társaságban. Furcsa volt.
  A feje tetejére állt a világ, persze csak számomra, az a görény meg élvezi a brazil sulit a kis nőcskéjével.
Hétfő volt, esett az eső. Mily' meglepő fordulat ez Londonban... a  Kingsbury gimi a szokásos torna versenyeit tartotta.
Minden év októberében mérkőzünk meg a többi iskolával, tornában és atlétikában.
Harry nagy nehezen rávett, hogy menjek el és nézzem meg őt, az osztály főnöke jelölte őt a 200m-es síkfutásra.
Nem akartam megbántani, így elmentem.
A nézőtér legtetején ültem le, a táskámat az ölembe vettem és csöndben figyelte az eseményeket.
Fürtöskénk rajt cél győzelemmel újabb siker történetet írhatott a suli évkönyvébe, miközben ő kifújta magát észrevettem egy kisebb csapatot. Nem voltak túl messze a futkorászós eseménytől, de kellően jól elbújtak ahhoz, hogy senki ne vegye észre, hogy ott cigiznek.
Mind csupa feketében voltak, lányok fiúk vegyesen. Fekete cső szárú nadrág, fekete csizma és szürke és fekete pulcsik különböző fazonokban.
-Kirekesztettek. -bökött oldalba Scar.
Hogy mikor jött ide hozzám, nem tudom. Annyira bele bambultam a világba, jobban mondva a "kirekesztettekbe" .
Szóval itt termett egyszer csak. Pedig azt hittem, hogy a versenye miatt ma se jön suliba. Mostanság elég sokat távol volt, ilyen-olyan lovas kupák miatt.
-Mi? -néztem rá kérdőn.
-Most miért nézel így? Így hívják őket. Kirekesztettek, vagyis nem tartoznak sehova, depressziós emós, fura, füves gyerekek.
-Ahhh, értem. Kösz a felvilágosítást.
Úgy éreztem, most pont ide tartozom.
Kissé depresszív, magányos  emberke voltam.
Mindezt miért?! Egy fiú miatt, akibe véletlen szerettem bele, de szeretem, és most valami másik lánnyal huncutkodik, a csalódás is enyhe kifejezésnek számított.
Sokat gondoltam rá, talán túl sokat, mindenben és mindenkiben őt láttam.
Borzalmas érzés volt, hogy tudtam, így elárult. Bár ne hívtam volna föl, bár ne láttam volna a képet.

***

A napok még mindig suhantak, de már könnyebb voltam. Szálltam akár a madár, a tanulmányi átlagom megromlott, kivéltel a német. Úgy gondoltam az fontos, hogy később minél messzebb legyek tőle, a kinézetem a visszafogott színesből feketébe váltott.  Laza természetes sminket felváltotta a tömény fekete, az igazi "rejtsük el magunkat örökre" típusú máz.
Harry és Scar már nem lógtak velem.
Meglehet az ellenséges viselkedésem miatt, nem akartam gonosz lenni velük, de ilyenné váltam.
Kirekesztetté, és nem akartam volna visszatérni a régi önmagamhoz. Őt túl sokan bántották.
A "bandában" nem használtuk a neveinket, ha egymáshoz kellett szólnunk  az ABC betűit használtuk. Én az K voltam, mivel előttem már csatlakoztak  5-en.
Kissé nevetséges szabálynak tartottam elsőre, de mostanra megszoktam.
Nem ellenkeztem semmi ellen sem, mindenben benne voltam, így teljesen be illeszkedhettem. Még a kirekesztettek is kidobnak, ha nem vagy közéjük való, hát ölsz vagy meghalsz alapon működne a világ?!
Mit számit!? Már átvertek, már csalódtam, nem érdekel milyen a világ.
Még kis tipegős voltam köztük, nem szívtam annyi füvet és cigit , mint ők. Csak a rossz napjaimon vettem elő a mérgező tekert rudacskát.
Ám egyre több buliba mentem el, bárki is csinálta mi ott voltunk, balhézni, inni akármi.
Legtöbbször a környező sulik kirekesztettjeivel lógtunk a bulikon, vagy éppen egymáshoz mentünk át bulizni.
Robb épp egy forgatáson volt Izlandon, így  kihasználtam az üres ház adta adottságokat.
Eléggé nagy bulikat tartottunk ott, ha mi elkezdjük a többi diáknál is szárnyra kap a hír, hiába vagyunk  kirekesztettek, az ingyen bulik vonzanak mindenkit.
Ma ismét nálunk rúgunk ki a hámból, péntek van így nagy bulit illik tartani.
Az előkészületeket már előző nap el intéztem. Jó sok pia és nasi, már aki akar itt enni.
Este 7 fele járt, néhányan már itt voltak és a zene dübörgött az egész házban, a ház ajtaja mindenki előtt nyitva állt, sok vendéget vártam.
-Dany.-fogta meg a vállam valaki.
Hátra fordultam és Harry állt előttem.  Sima egyszerű pólót és nadrágot viselt,a  szokásos  tornacipőjével.
-Harry?
Teljesen meglepődtem, hiszen hetek óta egy szót sem váltottunk. most mégis itt van.
-Figyelj, tudom, hogy ez az időszak most neked nehéz, de ez így nem mehet tovább. Nem látod, hogy minden szét esett körülötted?
-Mire gondolsz? Jaaa, talán arra, hogy a barátom, pardon' a volt barátom elárult,most valami másik csajjal hempereg össze vissza, és tönkre teszi magát Brazíliában?- iszonyú mérges lettem, nekem ő ne mondja meg, hogy mi nincs rendben az életemmel.
-Miről beszélsz? Niallel nem történt semmi azon kívül, hogy felszedett  egy lányt. de te beálltál ezek közé a senkik közé, és most teljesen kikeltél magadból. Megváltoztál!
Szó nem volt soha arról, hogy ti jártok, nem mondtátok ki soha. Tudom, hogy szeretted, de annak már vége! - a kezébe fogta az arcomat és picit közelebb húzott magához.
-Harry, miért csinálod ezt? Hetek óta nem is beszélünk és most egyszer csak ide állítasz?- dühöm valamennyire enyhült a meleg, szív melengető mancsaitól.
-Bátorságot gyűjtöttem. - zöld szemeit a padlóra szegezte és a hajamba csúsztatta az egyik kezét.
-Mihez? -mosolyogtam. -Hogy elém állj és ezt elmondd nekem? Nem változtam meg Hazz, csak végre nem érdekel mások véleménye. Már nem bánthat senki semmivel.
Olyan áthatóan nézett rám, mint aki sohasem nézett még számpárba. Pusztán a szemével meg akart győzni arról, hogy neki van igaza.
De én tudtam, hogy nem.
 Tudtam, hogy már nem bánthat senki sem, a kirekesztettek megtanultak nem törődni a dolgokkal, és sokkal könnyebb volt így, hogy nem aggódom amiatt, hogy ki piszkál a külsőmet illetően vagy éppen nem a külsőmet illetően.
-Kicsi lány! Meglátod,hogy nagyobbat tévedsz, mint valaha. - huncutul mosolygott, ami őszintén megvallva baromira nem illett ehhez a pillanathoz.
-Majd meglátjuk. -vállba bokszoltam, mint a régi szép időben és elmentem a konyha irányába, ahol a piák voltak.
Valami megdobbantotta a szívem ismét, a régi önmagam voltam egy másodpercre.
Megpróbálhatom kiverni a fejemből a régi "én"-t , vajon sikerül?! Igaza van Harrynek?
A változás jó egyáltalán?
-Fölösleges kérdések mind.- motyogtam hazugon magamnak és meghúztam a vodkát üveget.

Hát itt lenne a rész vége. Nem tudom, mikor tudom hozni a következő részt, az órarendem kissé zsúfolt lett és nagyon sok a tanulni való. Persze tudom ez nem kifogás, minden esetre igyekezni fogok, hogy minnél jobb részeket hozzak nektek :)

Remélem ez is elnyerte a tetszéseteket.
Sziasztok!
Viki :3

3.rész - Csalódtam benned!

Sziasztok! Nem rég kaptunk egy díjat, amit nagyon köszönünk a Hidegvérű feketeség c. blognak! Valamint, csatlakozott az oldalhoz egy új szerkesztő, hamarosan ő is hoz majd nektek részeket :)
Ma hoztam nektek egy új részt, remélem elnyeri a tetszéseteket.
Jó olvasgatást, és kommentelést ;)
Viki.

A nap halvány sugarai az ablak párkányomat nyaldosták már, mikor kinyitottam a szemem. A fejem pokolian lüktetett, mintha az agyam most akarna kifolyni a szemeimen keresztül. Pár percbe beletelt mire észhez tértem, már ha egy másnaposnál lehet ilyet mondani. Mellettem  Ciara feküdt az oldalán és halkan szuszogott, a takaró félig le volt csúszva a meztelen válláról.
-Basszus! - szitkozódtam magamban. Egyből a takaró alá pillantottam. - Ne, Niall Horan! Mekkora balfasz vagy. - csaptam a homlokomra.
Hogy történhetett ez meg?! Hiszen ez mind nem én vagyok!
Most eszméltem rá, hogy a tegnapi bulizás Ciarával nem egészen úgy sikerült, mint ahogy  akartam volna.
Miután tisztáztam magamban az esti történéseket, kikeltem az ágyból és halkan a fürdőszobába mentem.
Alaposan letusoltam, és megpróbáltam valamelyest rendbe szedni magam, ahhoz képest, hogy pocsékul éreztem magam.
-Az még érthető, hogy te ilyen szarul vagy, de képzeld el Danyt! - korholt a belsőm.
Már megint itt van, utálom, hogy kioktat, ez esetben azonban tudtam, hogy igaza van.
-Dany? Neki ehhez mi köze van?
-Miatta érzed magad ilyen pocsékul, nem? - mosolygott önelégülten. -Csak nézd meg a telefonod.
Vissza akartam kérdezni, hogy mégis mi a francra gondol, de addigra eltűnt. Jellemző.
De..mi? A telefonom?
Visszamentem a szobába, immáron már felöltözve, leültem az ágyamra és felvettem az éjjeli szekrényről a telefonom.
Feloldottam a képernyő védőt és .....

*Dany szemszöge*
Reggel  kilenc fele járt, mikor felkeltem. A szokásos arc mosás, fog mosás , és öltözködés után megnéztem a régóta villogó telefonom.
Bár ne néztem volna meg!
Ezt nem hiszem el... A telefonom kicsúszott a kezemből és halkan  csattant a padlón.
-Az a szemétláda!- huppantam le az ágyra és a párnák közé temettem a fejem.
Nem akartam sírni, de a könnyek csak úgy jöttek. Azt még el tudnám fogadni, hogy ha nem kellenék neki, de ő a legjobb barátom, hogy jutott eszébe hogy ilyen képeket küldjön nekem?
Úgy éreztem itt most csak egy valakire van szükségem.
-Robb! - szóltam halkan, egyből felpattantam.
Lerohantam a lépcsőn és az épp tv-t néző bátyámat átölelve a nyakához fúrtam a fejem és sírtam tovább.
-Hé, hugi! Mi van veled? -ölelt át.
-Niall, ő a bajom! Utálom!
-Ezt nem egészen értem. be avatnál? - kissé eltolt magától, hogy le tudja törölni a könnyeimet.
-Hogy jutott ilyen az eszébe?- motyogtam magam elé - Lefotózta, ahogy smárol valami Brazil macával, és az még csak a kezdet lett volna!-teljesen feldühítettek a történések, így kicsit hangosabbra vettem a hang erőt.
Köztudottan a képek többet beszélnek, ezer szónál, így felrohantam az emeletre és lehoztam a telefonom.
-Szóval több kép is van?-nézett értetlenül a bátyám.
-Nézd végig őket! - a kezébe nyomtam a  telefont. Ettől majd leesik az állad.
Csodák csodájára, Robb álla csakugyan leesett és  furcsa tekintettel pislogott rám.
-Niall nem ilyen.
-Ki bújt a szög a zsákból! - tettem karba a kezem.
-Ugyan Dany, te is tudod, hogy ez nem így van. Biztosan rá vette a lány valamivel. Kis korotok óta ismeritek egymást, sőt mi több a legjobb barátok vagytok. Talán elfelejtetted, hogy Niall volt az, aki 6 évesen "megmentett" -ezt a szót direkt kicsit viccesebben hangsúlyozta- attól a nagy kutyától?! Vagy amikor Tim és a haverjai folyton piszkáltak a hajad miatt a suliba? Ki volt, aki mindig kiállt melletted?- Robb átható "tudodhogyigazamvan" nézése miatt rám törtek az emlékek.
Tényleg volt egy hatalmas kutya az utcánkba, és amikor sétáltam haza megugatott. rettenetesen hangosan morgott rám, nagyon ijesztő volt, így rászoktam, hogy kerülőt tegyek.
Niall segített leküzdeni a félelmem, amellett a ház mellett kézen fogva mentünk el.
A hajamat pedig anyutól örököltem, de az örökké gonosz Tim és a dagadt haverjai folyton kövekkel dobáltak, és boszorkának neveztek, de ő ezt megelégelte, már középiskolába jártunk. Összeverekedett Timmel miattam.
-Na?! Kinek van igaza? - ölelt át Robb.
-De... akkor mégis  miért? Ez akkor sem rá vall.
-Félreértés az egész.
Robb végtelenül naiv volt, még nálam is naivabb. Nem hitte, hogy a barátja valaha is ilyet tenne.
-Felhívom még ma, és tisztázunk mindent.
Egy szót sem szóltam, csak bólintottam párat. Csendes beleegyezés.
Robb elővette a telefonját a zsebéből és megkereste Niall számát.
-Na akkor bizonyítsuk be, hogy Robb Clark-nak mindig igaza van! - száját apró, huncut mosolyra húzta. Száz százalékos volt abban, hogy az a segg fej-mert jelenleg nem tudom másnak nevezni- ártatlan.
Én nem hittem ebben, ahhoz túlságosan jól ismerem Niallt.
A telefon kicsöngött.
Egy csörgés.....Kettő.....
-Haló?-szólt a telefonba egy álmos nyávogó hang.
-Öhm...szia, itt Robb Clark, Niall haverja, ő esetleg ott van a  közelbe?- a bátyám és én is értetlenül ültünk a kanapén, kelett néhány másodperc míg felfogom, hogy ez a hang, biztos Niall spinéje.
-Bocs Robb, de Niall éppen nem ér rá. Amúgy miért keresed?
Elegem van!
Kikaptam Robb kezéből a telefont és belekiabáltam.
-Mit tettél Niallel, te kúrva!
-Álljunk csak meg kis anyám! Engem te nem kurvázhatsz le! Honnan tudsz egyáltalán a  dologról? És ki a franc vagy?
-Daenerys Clark, a pasid legjobb barátja! Ha annyira tudni akarod, Niall küldött képeket rólatok!
-Ahh szóval te vagy az a Dany. Bocs kislány de a te volt legjobb barátod, mostantól velem érzi magát jól. Le szerepeltél.
-Szemét Ribanc vagy!
Folytatni akartam volna a kioktatást de a lány letette.
-Dany, ezt máshogy is el lehetett volna intézni. Mi ütött beléd?
Újra elfogott a sírás, a bátyám meleg, puha mellkasához bújtam, ő pedig a hajamat simogatta.
-Szeretem őt! Érted Robb? Ő volt az aki mindig segített nekem, történt bármi. Nem akartam beleesni, de megtörtént. Hirtelen már többet kezdtem érezni iránta, mint csak barátság, és el akartam hessegetni a gondolatot, de nem tudtam. Ő is máshogy nézett rám, én .... én nem tudtam felfogni az eseményeket... Nem akartam, hogy elmenjen.
-Te szeretted Niallt?-egy ismerős hang szólt a hátunk mögül. Igen meglepettnek tűnt.
-Harry?-nézett hátra Robb.
Felemeltem a fejem és a bozontos fürtös fiú ott állt a nappali bejáratánál és megdöbbenten, egy papír zacskót szorongatva.
Mély levegőt vett, majd mosolyogva így szólt:-Hoztam kávét!

***

Miután Harry és Robb megnyugtattak, a fürtöske felajánlotta, hogy eljön velem sétálni, ha van kedvem. Nekem pedig éppen kapóra jött a friss levegő, így igent mondtam.
-Mióta tetszik neked?
-Hát, kb úgy fél éve.-nyögtem ki szégyenlősen.
Harry kissé meglepetten pislogott.
-Értem.
-Szerinted... miért tette?
-Niall csinált sok baromságot, de egyiket sem tudnám megmagyarázni.
Az utca ahol laktam, egész közel volt egy kis tóhoz.

A tó távolabbi részénél volt egy hatalmas fűzfa, alatta egy pad. Az volt az én padom.
A kis fa padról lehetett látni a tó közepén lévő kis vízköpőt, és az utcát ahonnan lefordultunk a tavat körülvevő kis poros föld utacskára, én kiláttam az ágak közül, de más már nem igen láthatott be. Szerettem ezt a helyet, éppen azért mert ilyen titokzatos volt.
Régen a fiúkkal  nagyon sokat bújócskáztunk. Ha felmásztam a  fára, szinte sose találtak meg.
-Dany, azért jól vagy?-Harry aggódó szemekkel vizslatott.
-Persze, csak... óriásit csalódtam Niallben.
-Igen, azt elhiszem.
Egyszer csak egy hatalmas puha és selymes kéz  simogatta meg az arcom.
-Majd én elbeszélgetek a hülye fejével.
-Köszi Harry.-mosolyogtam.
De ez csak mű mosoly volt, belül széttépett a gondolat, hogy Niall és az a csaj...
-Nem tudja mit veszített.


*Niall szemszöge*

-Szőke hercegem.-ugrott a nyakamba Ciara, miközben omlettet csináltam magunknak.
Apa és anya nem is jöttek haza az  éjjel, gondolom sok dolguk akadt a menhelyen, vagy hol az istenbe...
-Jó reggelt.
-Valami Robb és Dany kerestek téged. Felvettem és mondtam, hogy nem érsz rá. Az a csaj meg nagyon fura volt, lekurvázott.  Mondd, neki küldted el azokat a képeket.
-Mondd el neki az igazat! Hogy nem őt szereted, hanem Daeneryst, csak egy segg vagy és nem vallod be magadnak sem! De engem nem csapsz be, én tudom!-a kis belső hangocska már megint okoskodik.
-Nincs igazad!-szidtam magamban a kicsi én-t.
-Dehogyis nem!  Nagyobb idióta vagy, mint amilyennek gondoltalak. Így mindkettőtöket kínzod, hát nem veszed észre?-be nem áll a szája, a legidegesítőbb belső hangocska akivel eddig találkoztam. nem mintha lett volna bármikor is ilyenem, de attól még roppant bosszantó  tudott lenni.
-Maradj csendben végre, minden áron bűntudatot akarsz kelteni bennem?
Ez az! Végre elment egy kis időre.
-Robb? Azt mondtad Robb?
-Igen, meg a Danyd.-Ciara furcsán féltékenyül ejtette ki Dany nevét.
-Bébi, figyelj!-levettem a tűzról a reggelinek valót és megtöröltem a kezem, majd immáron száraz, piszok mentes kezeim közé fogtam Ciara arcát.-Nincs Danym, oké? Soha nem is volt, és nem is lesz! Te vagy! - ajkaim vadul találtak az övére, és Cia örömmel viszonozta ezt.  Keze a mellkasomon pihent.
Miután elengedtem hátat fordított és a lépcső fele indult.
-Ha te mondod.
A telefonom hangos pittyegése zavarta meg a reggelit.
Harry volt az. Az üzenete váratlanul ért, nem is hittem a szememnek mikor elolvastam.
" Hát Niall, azt hiszem mind csalódtunk benned.  Elmész és máris egy Brazil macával hemperegsz, miközben Dany már visszaszámolja a napokat, nem tudtad mi, hogy ő szeret téged! Hát erről már lekéstél öregem, mert el fogom venni tőled. Ahogy tegnap este te összetörted a szívét. Jól megcsináltad.... Csak tudod, majd ha vissza jössz, neked lesz nehezebb szembe nézni a dolgokkal.Na csá."
-Mi? Hogy Dany.....Dany.... ő engem... szeretett?!-hihtetlenségem az arcomra is kiülhetett, mert Cia kerek szemekkel nézett rám, és hozzám beszélt, de én nem halottam a  hangját.
Idegesen markoltam a telelfont, és a belsőmet próbáltam elérni. Most rá volt szükségem.

Hát gyerkőcök, itt lenne vége a résznek! :)
Remélem mindenkinek tetszett, ha kíváncsiak vagytok mi lesz Danyvel és Niallel ezután, írjatok a chatbe, vagy kommenteljetek ;)
Sziaszok.
Viki :)