5.rész - Eljön az az idő is.

Sziasztok :) Ma nagyon jó kedvemben vagyok, így hoztam nektek egy új részt. Jó olvasást mindenkinek a mai adaghoz.

*Niall szemszöge*

Persze mióta eltűnt nem tért vissza. Napról napra, sőt óráról órára változott a hangulatom és vele együtt a véleményem is.
-Hova a francba tűntél?! Miért nem vagy most itt? Ilyenkor nem nagy a szád, mi?- most éppen szidással próbálkozom előcsalogatni a kis bosszantóm. De eltűnt. Nem értem, ilyenkor miért nincs velem, mikor a kis okosságaira lenne szükségem.
Ciarával egészen jól kijövünk kivétel mikor megsértődik azon, ha gorombámban szólok hozzá, mint általában. Sokat töprengem Danyn, butaság talán, de egyszerűen befészkelte magát a fejembe.
Kicsi Niallnek igaza lenne és egy igazi seggfej lennék, aki magának sem vallja be az érzéseit?
De hát én Ciat szeretem, ezért járok vele!
-Niallci.-kezét az enyémbe csúsztatta.
-Hm?-bambultam magam elé, és ismét a gondolataimmal voltam elfoglalva, jobban mondva a vívódtam magammal.
-Mi az, hogy "hm"?? Hát eszem megáll!
-Jaj ne hisztérikázz kérlek.- engesztelés gyanánt egy puszit nyomtam az arcára,  ő pedig hálásan mosolygott.
-Tudod, hogy én sosem.
-Igen, tudom. Egy ártatlan hercegnő vagy.- apró mosolyra húztam a szám.
Már 3 hónapja jártunk, most éppen az edzéséről kísértem haza.
Anyuéknak nagyon ellenszenves volt Cia, talán a kissé nyers és hisztis stílusa miatt, az biztos, hogy nem szeretett várni a csajszi.
Ezt a tudtomra adta elég világosan, mikor az első vitánknál a fejemhez vágta, hogy ő hetek után már többet akar tőlem, mint édesgetést. Neki férfi kell és nem "kisfiú" .
Kösz szépen mondhatom, ez nagyon jól esett akkor, de azóta rájöttem, hogy talán igaza lehet.
 Túl kisfiúsan gondolkodom, ezt bizonyítja az is, hogy Danyre gondolok mindig.
Legalább Harryvel beszélgetek néha, ő tájékoztat az otthoni helyzetről, Danyről, és minden fontosabb dologról.
 Igazi barát a kis fürtös.
-Itt is lennénk.-engedtem a kezét a háza előtt.
-Feljössz? Ihatnánk valamit.-húzott a bejárat felé. Sejtettem mit akar igazából, de nekem semmi kedvem nem volt ehhez a bújjunk ágyba dologhoz.
 Ciara nagyon csinos és szenvedélyes és igen, jó az ágyban is, de egyszerűen nem szerettem volna most. Magányra van szükségem.
-Nem köszi, otthon várnak anyuék. És tudod, én még suliba járok.
-Ez nem ér! Sosem akarsz feljönni hozzám.-fejét a mellkasomhoz fúrta- Talán már nem kívánsz engem?
-Nem erről van szó te is tudod...- de mielőtt folytathattam volna, elhúzódott tőlem és vádolni kezdett.
-Amiatt a csaj miatt ugye?
-Milyen csaj? - persze egyből leesett, hogy kire gondol, de gondoltam most kicsit húzom az agyát, hogy végre tényleg leszakadjon rólam kicsit.
-Az a Dany-nevét teljes lenézéssel ejtette ki.- Azóta vagy olyan fura, mióta beszéltem vele.
-Cia, nyugodj már le! Nincs semmi, nem is volt és nem is lesz semmi köztünk, oké? - utolsó állításom közbe éreztem, hogy összeszorul a torkom, és keserű epés íz lepi el a szám.
-Tudod mit?! Legyél boldog azzal a cafkával! Hagyj békén! -lökött rajtam egyet, majd sebesen elviharzott.
-A jó isten legyen irgalmas, és ne jöjjön vissza többet!
Nohát, durcika előjött.
 Csak erre lett volna szükség?
-Most boldog vagy, mi? - kezdtem vitába vele is.
-Fogd meg a nyamvadt telefonod és hívd fel Daeneryst! Higyj már nekem, jobb lesz így. Mindenkinek jobb lesz így. Tudod te is, hallottad Hazztól, hogy megváltozott. Robb sincs otthon azt is tudod, vagy talán azt akarod, hogy teljesen tönkre tegye magát?
-Nem, természetesen nem, de mit tehetnék én?!
-Fogd meg a telefonod és hívd föl! - mordult rám. - Nem veszíthetsz vele semmit sem. Hátha meg tudod fordítani a változását...
Végül is...
Elővettem a zsebemből a telefont, feloldottam és a kedvencek közül kiválasztottam Dany számát és a telefon ikonkára nyomva megkezdtem a hívást.

*Dany szemszöge*

Kezdtem kiábrándulni a bandából, mióta Harry  beszélt a fejemmel, és azóta sokkal többet lógtunk együtt. Szinte teljesen elfeledtette velem őt....
Lassacskán visszatértem a saját kis stílusomhoz, a banda persze ezért fújt rám, de ez van.
Nem lehet mindenkinek eleget tenni mindig.
Péntek este van, éppen az egyik  kedvenc sorozatom néztem, a Pretty Littla Liars-t. A szobámban teljes sötétség honolt, csak a tv fénye világította meg kicsit a helységet.
A tvzés közben Harryvel chateltem, a mai napi viccesebb eseményeken nevetgéltünk a szájber térben.
-"És mikor Drew ma elcsúszott a földön lévő pudingon?" - olvastam el magamban az üzenetet és már gépeltem is a választ.
-"Szerintem Mandy Hort fenék villantása viccesebb volt :D "
-"Naneee, nem is láttam. Szegény lány, mindenki tudja, hogy nem a legcsinosabb, de a miniszoknya azért sok. Vagy inkább sokk? "
-"Én a kettő k-ra szavazok" - mosolyogtam, miközben visszagondoltam az eseményre. Harry pont nem látta, mert mást folyosón volt óránk, de  szerintem így elmesélve is tetszett neki a történet.
A egy nagyon titokzatos személy...
Már három gyanúsítottam van rá, de a végén mindig kiderül, hogy  a három delikvens közül egyikre sem stimmel egyik vádam sem.
A  sorozatnak vége volt, és én úgy döntöttem elmegyek fürdeni.  Megfogtam az ágyamon lévő pizsamám, ami egy kis rövidnadrágból  és egy csillag mintás pólóból állt.
Kényelmesen kinyúlt már, de nem mondhattam igénytelennek.
A telefonom ezúttal az ágyon marad, mivel Harry nem válaszolt egy ideje, gondolom dolga akadt.
Picit lomhán másztam le a lépcsőn a  fürdőig, az ajtó mellett lévő lámpával világosságot teremtettem, és beléptem a helyiségbe.
Becsuktam magam mögött az ajtót és egyesével szépen, nyugisan szabadultam meg a ruhadarabjaimtól.
Közben kicsit forróbb vizet engedtem és felfogtam a hajam.
A kádban nyakig elmerültem, és átadtam magam az élvezetnek, ahogy a kellemesen meleg víz kényezteti a bőröm.
Teljesen ellazít, ilyenkor nem gondolok semmire és senkire, csak magammal foglalkozom. Mondjuk, ez alap, hiszen a fürdőszobában vagyok.
Megmosolyogtam a saját , ellentmondásos gondolataimat és becsuktam a  szemem.
Ilyenkor mindig egy elképzelt világban járok, ahol minden úgy történik ahogy én szeretném. Én irányítok, én határozom meg az alakokat, formákat, színeket, eseményeket.
-Egy hely, ahol minden tökéletes.-gondoltam.
Ezúttal egy réten voltam és egy puha, zöld pázsitban feküdtem. A napsugarak lágyan csiklandozták az arcomat.
A hajam össze volt fonva egy laza fonatban, a hajtömeg a mellkasomon pihent.
Kék, ruhát viseltem, ami egy kis szoknyában végződött valamivel a térdem fölött.
Lépések zaját halottam a fűben, susogott. Könnyed léptekkel közeledett felém, kíváncsi voltam ki az, de nem ültem föl. Túl jó érzés volt feküdni.
Ekkor hangos puffanás rángatott ki a legtökéletesebb pillanatomból.
-Mi az isten?! - szitkozódtam magamban.
Gyorsan kiszálltam a vízből, magamra kaptam  a  fürdőköpenyem és kiléptem a fürdőből.
Felsiettem az emeletre, ahonnan halottam a puffanást.
Beléptem a szobámba, és..
-Hát te? -néztem kérdőn.

Na hát ennyi lenne mára :)  remélem tetszett, hamarosan hozom a  következőt. Komikat, chatet ér használni ;)
Viki.

4. rész - Kirekesztettek.

Sziasztok :) Meghoztam az új részt, kicsit késve ugyan, de mentségemre szóljon nem könnyű egy gimis kis élete :D Minden esetre jó olvasást gyerkőcök! :)

* Dany szemszöge *

A napok, mint árnyékok suhantak el felettem mióta Niall elment. Mire észbe kaptam már 2 hónap telt el.
 Elkezdődött az iskola, 11.-es voltam, majdnem végzős. Harry  nagyon rendes volt, sokat lógott velem, valahogy mégsem volt az igazi. Sokszor elhajtottam, mondván, hogy egyedül szeretnék lenni. Tényleg egyedül akartam lenni, közben mégis társaságban. Furcsa volt.
  A feje tetejére állt a világ, persze csak számomra, az a görény meg élvezi a brazil sulit a kis nőcskéjével.
Hétfő volt, esett az eső. Mily' meglepő fordulat ez Londonban... a  Kingsbury gimi a szokásos torna versenyeit tartotta.
Minden év októberében mérkőzünk meg a többi iskolával, tornában és atlétikában.
Harry nagy nehezen rávett, hogy menjek el és nézzem meg őt, az osztály főnöke jelölte őt a 200m-es síkfutásra.
Nem akartam megbántani, így elmentem.
A nézőtér legtetején ültem le, a táskámat az ölembe vettem és csöndben figyelte az eseményeket.
Fürtöskénk rajt cél győzelemmel újabb siker történetet írhatott a suli évkönyvébe, miközben ő kifújta magát észrevettem egy kisebb csapatot. Nem voltak túl messze a futkorászós eseménytől, de kellően jól elbújtak ahhoz, hogy senki ne vegye észre, hogy ott cigiznek.
Mind csupa feketében voltak, lányok fiúk vegyesen. Fekete cső szárú nadrág, fekete csizma és szürke és fekete pulcsik különböző fazonokban.
-Kirekesztettek. -bökött oldalba Scar.
Hogy mikor jött ide hozzám, nem tudom. Annyira bele bambultam a világba, jobban mondva a "kirekesztettekbe" .
Szóval itt termett egyszer csak. Pedig azt hittem, hogy a versenye miatt ma se jön suliba. Mostanság elég sokat távol volt, ilyen-olyan lovas kupák miatt.
-Mi? -néztem rá kérdőn.
-Most miért nézel így? Így hívják őket. Kirekesztettek, vagyis nem tartoznak sehova, depressziós emós, fura, füves gyerekek.
-Ahhh, értem. Kösz a felvilágosítást.
Úgy éreztem, most pont ide tartozom.
Kissé depresszív, magányos  emberke voltam.
Mindezt miért?! Egy fiú miatt, akibe véletlen szerettem bele, de szeretem, és most valami másik lánnyal huncutkodik, a csalódás is enyhe kifejezésnek számított.
Sokat gondoltam rá, talán túl sokat, mindenben és mindenkiben őt láttam.
Borzalmas érzés volt, hogy tudtam, így elárult. Bár ne hívtam volna föl, bár ne láttam volna a képet.

***

A napok még mindig suhantak, de már könnyebb voltam. Szálltam akár a madár, a tanulmányi átlagom megromlott, kivéltel a német. Úgy gondoltam az fontos, hogy később minél messzebb legyek tőle, a kinézetem a visszafogott színesből feketébe váltott.  Laza természetes sminket felváltotta a tömény fekete, az igazi "rejtsük el magunkat örökre" típusú máz.
Harry és Scar már nem lógtak velem.
Meglehet az ellenséges viselkedésem miatt, nem akartam gonosz lenni velük, de ilyenné váltam.
Kirekesztetté, és nem akartam volna visszatérni a régi önmagamhoz. Őt túl sokan bántották.
A "bandában" nem használtuk a neveinket, ha egymáshoz kellett szólnunk  az ABC betűit használtuk. Én az K voltam, mivel előttem már csatlakoztak  5-en.
Kissé nevetséges szabálynak tartottam elsőre, de mostanra megszoktam.
Nem ellenkeztem semmi ellen sem, mindenben benne voltam, így teljesen be illeszkedhettem. Még a kirekesztettek is kidobnak, ha nem vagy közéjük való, hát ölsz vagy meghalsz alapon működne a világ?!
Mit számit!? Már átvertek, már csalódtam, nem érdekel milyen a világ.
Még kis tipegős voltam köztük, nem szívtam annyi füvet és cigit , mint ők. Csak a rossz napjaimon vettem elő a mérgező tekert rudacskát.
Ám egyre több buliba mentem el, bárki is csinálta mi ott voltunk, balhézni, inni akármi.
Legtöbbször a környező sulik kirekesztettjeivel lógtunk a bulikon, vagy éppen egymáshoz mentünk át bulizni.
Robb épp egy forgatáson volt Izlandon, így  kihasználtam az üres ház adta adottságokat.
Eléggé nagy bulikat tartottunk ott, ha mi elkezdjük a többi diáknál is szárnyra kap a hír, hiába vagyunk  kirekesztettek, az ingyen bulik vonzanak mindenkit.
Ma ismét nálunk rúgunk ki a hámból, péntek van így nagy bulit illik tartani.
Az előkészületeket már előző nap el intéztem. Jó sok pia és nasi, már aki akar itt enni.
Este 7 fele járt, néhányan már itt voltak és a zene dübörgött az egész házban, a ház ajtaja mindenki előtt nyitva állt, sok vendéget vártam.
-Dany.-fogta meg a vállam valaki.
Hátra fordultam és Harry állt előttem.  Sima egyszerű pólót és nadrágot viselt,a  szokásos  tornacipőjével.
-Harry?
Teljesen meglepődtem, hiszen hetek óta egy szót sem váltottunk. most mégis itt van.
-Figyelj, tudom, hogy ez az időszak most neked nehéz, de ez így nem mehet tovább. Nem látod, hogy minden szét esett körülötted?
-Mire gondolsz? Jaaa, talán arra, hogy a barátom, pardon' a volt barátom elárult,most valami másik csajjal hempereg össze vissza, és tönkre teszi magát Brazíliában?- iszonyú mérges lettem, nekem ő ne mondja meg, hogy mi nincs rendben az életemmel.
-Miről beszélsz? Niallel nem történt semmi azon kívül, hogy felszedett  egy lányt. de te beálltál ezek közé a senkik közé, és most teljesen kikeltél magadból. Megváltoztál!
Szó nem volt soha arról, hogy ti jártok, nem mondtátok ki soha. Tudom, hogy szeretted, de annak már vége! - a kezébe fogta az arcomat és picit közelebb húzott magához.
-Harry, miért csinálod ezt? Hetek óta nem is beszélünk és most egyszer csak ide állítasz?- dühöm valamennyire enyhült a meleg, szív melengető mancsaitól.
-Bátorságot gyűjtöttem. - zöld szemeit a padlóra szegezte és a hajamba csúsztatta az egyik kezét.
-Mihez? -mosolyogtam. -Hogy elém állj és ezt elmondd nekem? Nem változtam meg Hazz, csak végre nem érdekel mások véleménye. Már nem bánthat senki semmivel.
Olyan áthatóan nézett rám, mint aki sohasem nézett még számpárba. Pusztán a szemével meg akart győzni arról, hogy neki van igaza.
De én tudtam, hogy nem.
 Tudtam, hogy már nem bánthat senki sem, a kirekesztettek megtanultak nem törődni a dolgokkal, és sokkal könnyebb volt így, hogy nem aggódom amiatt, hogy ki piszkál a külsőmet illetően vagy éppen nem a külsőmet illetően.
-Kicsi lány! Meglátod,hogy nagyobbat tévedsz, mint valaha. - huncutul mosolygott, ami őszintén megvallva baromira nem illett ehhez a pillanathoz.
-Majd meglátjuk. -vállba bokszoltam, mint a régi szép időben és elmentem a konyha irányába, ahol a piák voltak.
Valami megdobbantotta a szívem ismét, a régi önmagam voltam egy másodpercre.
Megpróbálhatom kiverni a fejemből a régi "én"-t , vajon sikerül?! Igaza van Harrynek?
A változás jó egyáltalán?
-Fölösleges kérdések mind.- motyogtam hazugon magamnak és meghúztam a vodkát üveget.

Hát itt lenne a rész vége. Nem tudom, mikor tudom hozni a következő részt, az órarendem kissé zsúfolt lett és nagyon sok a tanulni való. Persze tudom ez nem kifogás, minden esetre igyekezni fogok, hogy minnél jobb részeket hozzak nektek :)

Remélem ez is elnyerte a tetszéseteket.
Sziasztok!
Viki :3