2015. október 28., szerda

7. rész - Halott szavak.

Sziasztok! :) Meghoztam a 7. részt, kis kihagyás után, amiért bocsánatot kérek.
Na de nem szaporítom a szót, jó olvasást! :)
Ha kedvetek támad kukkantsatok be a másik blogomra: Amikor leszáll az éj -re. <3

*Niall szemszöge*

-Bassza meg, el fogok késni.-ültem türelmetlenül a buszon, ami a sulis bálra vitte a diákokat, úgy fél óránként. Nem egyszerű 600 diákot elfuvarozni és bepasszírozni egy terembe, de azért siethetnének.
Megvilágosodtam, mondhatni. Rájöttem, hol szúrtam el a dolgot, és most szeretném kijavítani.
-Végre!- csaptam össze a tenyerem, miután a busz hangos kerék csikorgással elindult az iskola fele.
Most már csak úgy hasítottunk, na jó, ez azért túlzás volt, de sok biciklist megelőztünk. Úgy éreztem, ez már fél siker.
Az út mindössze 15 percig tartott, de a bál már javában zajlott.
-Siess Rómeó! - veregetett vállon képzeletbe a kis ördög fiókám.
-Nem kell figyelmeztetni,tudom!-rohanásba kezdtem.
Beszaladtam a bálterembe, a sok száz pár már vigadozott, táncolt és bájosan cseverészett egy pohár puncs mellett.
-Milyen aranyos. ha nem lettél volna pancser, most itt lehetnél te is. -korholt a kis gaz fickó
-Hát..itt vagyok.-húztam fel a vállam.-De most nem a báj csevej miatt.
Tovább  kerestem Danyt,mert el kellett neki mondanom neki, hogy mit rontottam el, és hogy szeretném kijavítani.
Ki siettem a kertbe, és  egyből megláttam őt.
A ruhája a hátán kissé jobban ki volt vágva, mint az átlagnak. Csak egy darab madzag tartotta a nyakába a könnyű esésű ruhaanyagot. Kiengedett haja majdnem eltakarta a hátát, éppen csak néhány kis bőr részlet látszott.
Igazán kihívó ruha, csak hogy valaki bekavart a képbe.
Dany nem volt egyedül.
Egy fiú állt vele szembe,már amennyire láttam, mert sikerült olyan szögbe megállniuk, hogy semmit se lehessen kivenni a köztük zajló jelenetből.
-Gyerünk Horan! Ne legyél nyuszi!

*Dany szemszöge*

-Mit keresel te itt?-töröltem le a könnyeimet az arcomról, és az előttem álló fiúra néztem. Fiú...ugyan, csaknem kész férfivé vált. 10 éve láttam őt utoljára. Akkor még kicsik voltunk, utolsó emlékem róla, hogy az anyja berángatja a kocsijukba és gumi csikorgatva elhajtanak.
-Ami azt illeti, csak beugrottam-a szája szélén kis mosoly jelent meg.
-Beugrottál mi? - már szaladtam is oda hozzá, és szorosan átöleltem.
-Na jó, igazából anyunak támadt itt elintézni valója, szóval pár hétig maradok.
-Ez szuper, Josh!- engedtem el a fiút és egy lépést hátráltam.
-Miért sírtál mikor megláttál?
-Régen volt már,hogy utoljára láttalak. Anyukád berángatott a kocsiba, és eltűntél... Csak Niall maradt nekem....illetve már ő sem.
-Hogy érted ezt? Hiszen akkoriban 3-an voltunk a szétrobbanthatatlan trió.
-Minden megváltozott. -lehajtottam a fejem és  összeszorítottam a szeme, annak érdekében, hogy ne kezdjek el újból sírni.
-Mesélj! - a fiú puha ujjait az állam alá csúsztatta és finoman felemelte a fejem, úgy, hogy a szemébe nézzek.
-Miután elmentél , mind szomorkodtunk, de hamar kihevertük, hiszen csak 10 évesek voltunk. A suli is akkoriban kezdett érdekesnek lenni. Niall és én még több időt töltöttünk együtt, de tényleg mindig mindenhová kettesével jártunk. A játszótéren ő lökött, mikor hintáztam, sokszor átjött.
Még lovagolni is elkísért Scar-al.
-Hát ez nem hangzik valami szomorú storynak.- emelte rám a tekintetét, ezzel egyidőben keze a göndörkés barna hajába futott.
-Maradj már, még jó formán bele se kezdtem!-löktem oldalba, köhintettem egyet, jelezve, hogy folytatnám a történetet és belekezdtem ismét....-Szóval, minden jó volt, míg Niall el nem utazott Rióba, úgy nagyjából fél évvel ezelőtt. És ezzel nem lenne semmi probléma, csak rájöttem, hogy lehet, hogy több volt részemről, mint barátság. Nos....ez eléggé bekavart. Jah,és a legjobb rész! - tettem a  vállára a kezem- Összejött valami kurvával!- a szavakat olyan megvetéssel mondtam ki, hogy magam is alig hittem el.
-Az szép.- szája egy kemény vonallá keskenyedett és aprót bólintott. -Mi lett ezek után?
-Kitöröltem mindent vele kapcsolatban. Számomra már halott ember.

*Niall szemszöge*

Ahogy a beszélgetés közben kissé oldalra fordultak megláttam ki s van vele valójában.
Josh Wine, a régi cimboránk. gyerekkori ismerős, de...hogy lehet, hogy Dany őt kiszúrja, engem, aki a 4 méterre áll az eseményektől észre sem vesz?!
-Mert nem veled foglalkozik! Vak vagy, azt a másik srácot ölelgeti.
-Eldugulhatnál néha.-néztem bosszúsan a kis mitugrászra. -Közelebb megyek!-határoztam el, de ekkor Josh valami olyat tett, amire nem számítottam volna. Megcsókolta Danyt. Legalább is, innen hátulról így tűnt.
-Haver, felejtsd el ezt... így már nem éri meg...-hajtotta le szomorúan a fejét a picuri.
-Nem! - még közelebb mentem, abban a reményben,hogy dany észrevesz és végre bevallhatom neki mekkorát hibáztam. De meghallottam a végszavakat.
-"Ő már halott ember számomra!"

A fejezet végére értünk. Hozom a következőt, amint tudom. Addig is jó olvasást! Hagyjatok nyomot ;) 
Viki

2015. október 11., vasárnap

6. rész - A bál.

Hejhó mindenkinek, íme a 6.rész :) Jó olvasást.

*Niall szemszöge*

-Nem akarok veled beszélni, fogd már fel! -kiabáltam az arcába.
-Horan! Nem teheted ezt velem.
-Nem? Úgy hiszed?! Csak figyelj! - rácsaptam a bejárati ajtót és az emelet felé vettem az irányt, ahol a szobám volt, de anya beállt elém a lépcsőn.
-Mégis mi volt ez kisfiam? - arca eléggé meglepettnek tűnt. Mintha nem látott volna még "tini" szakítást.
-Semmi anya, lehetne, hogy esetleg felengedj?
-Nem! Nem lehet, mesélj, mi a baj?
Ilyenek az anyák, megérzik, ha valami baj van. De olyan veszettül makacsak, nem igaz, hogy nem értik meg,hogy szeretnénk néha egyedül lenni.
Tényleg jól esne egy kis magányos gondolkodás.
-Te is tudod, hogy nem gondolkozni akarsz,hanem írni neki. Ő neki, aki miatt mindez van.
-Téged most pont nem kérdezett senki. - a kis törpém  sértődötten vonult vissza. Az ő unszolására szakítottam Ciarával, bár nehezebb volt, mint gondoltam.
-Anya, kérlek!-néztem rá nagy szemekkel, hátha meg enyhül. - Hiányzik London. Szeretnék visszamenni.
-Nem tetszik Rio? - anyám aggódva pislogott rám.
Tipikus nem hiszek a fülemnek dolog játszódott le benne. Lassan 10 hónapja hogy itt vagyok. Az utolsó 3 hónapban már csak húztuk egymást Ciával, nem volt már egy igazi, őszinte kapcsolat.
Jóvá akartam tenni mindent Danyvel, el akartam neki mondani, hogy szeretem. Igen! Végre rájöttem, és ebben sokat segített a kis idegesítő, de nagyszerű törpikém.
-Nem vagyok törpe! Lehet  ír vagyok, mint te , de nem törpe! Kikérem magamnak..-kezét, akárcsak, mint egy kisgyerek, karba tette és dühösen fordított hátat.
-Elnézést. -kuncogtam.
Mikor beszélgettünk, akkor egészen feldobta a kedvem, sokkal másabb voltam belül, mint kívül. Megváltoztam, és már én is érzem, hogy ez így nem jó.
Olyan szeretnék lenni, mint régen, mikor még tudtam önfeledten kacarászni Danyvel szinte mindenen.
- Mint a borsó meg a héja. - mosolyogtam bárgyún magamba.
Örömmel töltenek el ezek az emlékek,de ha belegondolod, hogy mindent én rontottam el.
-Anya!
-Mondd kicsim.-közbe megtörölte a kezét a konyharuhába. - Még mindig várt a válaszra, az előbbiek miatt.
-El szeretnék menni! Minnél előbb!
Ezt itt le is zártam magamban, nem akarom,hogy anya hátráltasson. Elmegyek,még ma és megteszem amit meg kell tennem!
-Tökös szlogen.
-Jól van picurka. Most örülhetsz!-válaszoltam szenvtelenül.

***

*Dany szemszöge*

-Mindenki kész van? - állt elénk síppal a szájába a tanár nő.
A tesi órák 80%-a röplabdázással teltek, amiben nem voltam  túl jó. Ez köztudott tény volt,viszont ha talaj tornára került a sor, nagy ritkán, abban verhetetlen voltam. Kiskoromban eléggé sokat  jártam edzésekre és balettoztam is. Olyan havonta egyszer kétszer, még most is eljárok edzésre, ez akkor szokott megtörténni, ha Scarral nem tudunk elmenni lovagolni vagy Harry nem ér rá.
Régen Niallel jártam futni, a tó körül,de ez elmúlt.
A karomat összefontam magam előtt, hiányzott.
Pokolian fájt, hogy ezt művelte velem, de ettől még ugyan az, volt a szememben, még ha haragszom is rá.
-Jól van, akkor  Kedie és Gloria fognak választani, ők a csapat kapitányok.
Naná, hogy utolsónak kerültem Gloria csapatába. Ilyen bénaságot, mint én senki sem akar a csapatába.
Általában egyedül ücsörgöm  kis padon,de pechemre, most éppen csak 6-an voltunk meg, így nem tehettem meg azt a luxust, hogy leüljek és csendben végig nézzem a véres játszmákat.
Hálóhoz állítottak feladóba, mondván, hogy ott nem ronthatok el sok dolgot.
Igazuk van, nem sok szerepet kaptam az első szettbe. A feladást nélkülem oldották meg.  Hála' égnek.
A második szett jön, a lányok nagyon jól játszanak, de minek ilyen komolyan venni egy tesi órai kis barátságos meccsecskét. A tanár nő persze sehol, ilyenkor mindig eltűnik. A pletykák szerint, Mr. Evanssel a fiúk tesi tanárával szokott huncutkodni a szertárban.
Hogy pontosan, mi az igazság nem tudom.
Niall,most biztos örömmel gondolna rá, hogy a tanár nincs az órán, mert akkor ők nyugodtan focizhatnak.
Miért gondolok megint rá? Basszus!
Ekkor valami hirtelen és gyorsan talált el, az ütés kemény volt és egyenesen a halántékomat érte.
-A francba Targaryen! - szitkozódott Gloria. Éreztem, ahogy zuhanok, de késő volt. A fejem hangos koppanással csattant a földön, és a szemeim lecsukódtak.
Én marha, kellett nekem röplabdáznom.
Valaki lágyan simogatta az arcom, a keze selymes volt és meleg.-Dany, hahó?!
Jól esett ez a gyengédség, utoljára.... Nem! Miatta ütöttek le most is. Nem nem szabad.
-Dany - szólítgatott. A hangja..olyan ismerős  volt, mély de kellemesen simogató.
Az ütés kissé  lefárasztott, így nehezen nyitottam ki a szemem.
Az alakja homályos volt még,pislognom kellett párat, hogy ráeszméljek a fürtöske simogatta az arcom.
-Harry! -ültem föl egyből,de a fejem úgy elkezdett szorítani, mintha egy kő nyomná az agyam belülről.
-Minden rendben? Gloria szólt, hogy elájultál. -tekintete aggódó volt,és sugárzott belőle a féltés. Lehetetlen volt nem elpirulni benne.
-Persze, jól vagyok. Köszi. Csak a fejem fáj kicsit. -mosolyogtam.
-Örülök.Ne tedd tönkre magad. Hamarosan itt a suli őszi bálja.- felsegített a földről és a kezét szorosan a derekamra rakta.-Ne szedd szét magad.- szája sarkában egy kis mosoly jelent meg és közelebb hajolt, ajkait a homlokomra tapasztotta.
A fejem vörösödött a puszija alatt. Az egész testem bele bizsergett,pedig csak egy  kis homlok puszi volt.
Hogy válthatta ki belőlem ezt a rekciot?
-Jut eszembe. Eljössz velem a bálra?
-Örömmel! - vágtam rá egyből mire Harry felkapott és óvatosan megpörgetett.
-Hazz, kicsit lassabban, a fejem, tudod!
-Oh, persze. Bocsi.- lassan leeresztett és együtt,mint a barátok nevetgélve mentünk ki a folyosóra, majd az öltözőkbe.
Nem érdekelt a lányok féltékeny pillantása.

***

A röplabdás incidens óta a lányok elkezdtek még jobban utálni.
Féltékenyek voltak, mert Harry velem foglalkozott. Pedig csak barátok voltunk, Hazz ha akart volna választott volna közülük.
Éppen a bálra készülődöm, nem akarom nagyon kicicomázni magam. csak egy egyszerű sminket raktam fel és kiválasztottam a Robbtól kapott ruhát.
 Én nem azért megyek a bálba, hogy bepalizzak, ahogy a többiek teszik. Szimplán csak nem akartam itthon ülni, és hát Harryt sem hagyhattam cserben.
Kimentem az erkélyre és szívtam egy kis friss levegőt. Rettentően izgultam, hiszen
-Hugica! - kopogott be a bátyám, majd be is nyitott.-Woah! Talán kissé elhamarkodtam a döntés a megvételével kapcsolatba.
-Hogy érted ezt?-megfordultam így teljesen szem ügyre vehetett.
-Hogy hogy, hogy?-köpte a szavakat gyorsan.
-Úgy kiguvadt a szemed. Baj van?
-Dögös vagy. -kitárta a karjait én pedig egyből rohantam oda hozzá.
Az arcomat a mellkasához fúrtam ő pedig szorosan átölelt.
-Vigyázz magadra Dany!
-Ne aggódj Robb, Harry velem lesz. Nem lesz semmi gond.-mosolyogtam föl rá.
-Ajánlom is!
-Olyan lettél, mint apa.
-Féltelek,semmi más. Erről jut eszembe, anyu hívott tegnap.Hamarosan jönnek haza az üzleti útról.
-Ez az! -ugrottam fel picit.- Hiányoznak már.Olyan régen mentek el.
-Tudom, de nemsokára megint egy család leszünk.- Robb egy kisebb puszit nyomott a homlokomra és utamra engedett a kis fürtössel.

***

Már a bálon vagyunk vagy egy órája, és Harryvel jól el szórakozunk. A tornaterem aranyos ballonokkal van megvilágítva romantikus zenét játszik az alkalomra felbérelt banda. Igazi bál feeling, csak sokkal több mókával.
Sokat nevettünk az emberek ruháján, ahogyan parádéznak egymással.
A fiúk csajozni akarnak,a  csajok pasizni, csak senki nem találja a megfelelőt.Ezeken jól el kacarásztunk.
-Táncolunk?-nyújtotta a kezét Hazz.
-Hát nem is tudom... nem vagyok valami jó táncos.
-Nem olyan eget rengető dolog.-szájában pici mosoly jelent meg.-Gyere!- megfogta a kezem és behúzott a tömegbe, de amint a kezét a derekamra megcsörrent a mobilja.
-Bocsánat.-húzta elő a mobilt a zakója zsebéből.
-Semmi baj, addig kimegyek az udvarra. Felkészítem magam a táncra.-nevettem és kitipegtem az udvarra.
A Nap már bőven lement, a teret csak a suli fényei világították meg.  Az idő is hűvösre fordult, de nem volt kellemetlen.
A kis kő úton sétáltam a padokhoz, amiknél ebédelni szoktunk.
-Daenerys?! -szólt a hátam mögül egy hang.
A másodperc töredéke alatt fordultam meg, és ott álltam  szembe vele.
-Te?!
Éreztem, ahogy az arcomat elkezdik áztatni a forró könnyek.

Itt lenne vége mára :) Szeretném megköszönni a tobb, mint 1000 oldalmegjelenítést! :)  Hamarosan hozom a következő részt.
Kérlek hagyjatok nyomot magatok után. <3
Viki x.