3.rész - Csalódtam benned!

Sziasztok! Nem rég kaptunk egy díjat, amit nagyon köszönünk a Hidegvérű feketeség c. blognak! Valamint, csatlakozott az oldalhoz egy új szerkesztő, hamarosan ő is hoz majd nektek részeket :)
Ma hoztam nektek egy új részt, remélem elnyeri a tetszéseteket.
Jó olvasgatást, és kommentelést ;)
Viki.

A nap halvány sugarai az ablak párkányomat nyaldosták már, mikor kinyitottam a szemem. A fejem pokolian lüktetett, mintha az agyam most akarna kifolyni a szemeimen keresztül. Pár percbe beletelt mire észhez tértem, már ha egy másnaposnál lehet ilyet mondani. Mellettem  Ciara feküdt az oldalán és halkan szuszogott, a takaró félig le volt csúszva a meztelen válláról.
-Basszus! - szitkozódtam magamban. Egyből a takaró alá pillantottam. - Ne, Niall Horan! Mekkora balfasz vagy. - csaptam a homlokomra.
Hogy történhetett ez meg?! Hiszen ez mind nem én vagyok!
Most eszméltem rá, hogy a tegnapi bulizás Ciarával nem egészen úgy sikerült, mint ahogy  akartam volna.
Miután tisztáztam magamban az esti történéseket, kikeltem az ágyból és halkan a fürdőszobába mentem.
Alaposan letusoltam, és megpróbáltam valamelyest rendbe szedni magam, ahhoz képest, hogy pocsékul éreztem magam.
-Az még érthető, hogy te ilyen szarul vagy, de képzeld el Danyt! - korholt a belsőm.
Már megint itt van, utálom, hogy kioktat, ez esetben azonban tudtam, hogy igaza van.
-Dany? Neki ehhez mi köze van?
-Miatta érzed magad ilyen pocsékul, nem? - mosolygott önelégülten. -Csak nézd meg a telefonod.
Vissza akartam kérdezni, hogy mégis mi a francra gondol, de addigra eltűnt. Jellemző.
De..mi? A telefonom?
Visszamentem a szobába, immáron már felöltözve, leültem az ágyamra és felvettem az éjjeli szekrényről a telefonom.
Feloldottam a képernyő védőt és .....

*Dany szemszöge*
Reggel  kilenc fele járt, mikor felkeltem. A szokásos arc mosás, fog mosás , és öltözködés után megnéztem a régóta villogó telefonom.
Bár ne néztem volna meg!
Ezt nem hiszem el... A telefonom kicsúszott a kezemből és halkan  csattant a padlón.
-Az a szemétláda!- huppantam le az ágyra és a párnák közé temettem a fejem.
Nem akartam sírni, de a könnyek csak úgy jöttek. Azt még el tudnám fogadni, hogy ha nem kellenék neki, de ő a legjobb barátom, hogy jutott eszébe hogy ilyen képeket küldjön nekem?
Úgy éreztem itt most csak egy valakire van szükségem.
-Robb! - szóltam halkan, egyből felpattantam.
Lerohantam a lépcsőn és az épp tv-t néző bátyámat átölelve a nyakához fúrtam a fejem és sírtam tovább.
-Hé, hugi! Mi van veled? -ölelt át.
-Niall, ő a bajom! Utálom!
-Ezt nem egészen értem. be avatnál? - kissé eltolt magától, hogy le tudja törölni a könnyeimet.
-Hogy jutott ilyen az eszébe?- motyogtam magam elé - Lefotózta, ahogy smárol valami Brazil macával, és az még csak a kezdet lett volna!-teljesen feldühítettek a történések, így kicsit hangosabbra vettem a hang erőt.
Köztudottan a képek többet beszélnek, ezer szónál, így felrohantam az emeletre és lehoztam a telefonom.
-Szóval több kép is van?-nézett értetlenül a bátyám.
-Nézd végig őket! - a kezébe nyomtam a  telefont. Ettől majd leesik az állad.
Csodák csodájára, Robb álla csakugyan leesett és  furcsa tekintettel pislogott rám.
-Niall nem ilyen.
-Ki bújt a szög a zsákból! - tettem karba a kezem.
-Ugyan Dany, te is tudod, hogy ez nem így van. Biztosan rá vette a lány valamivel. Kis korotok óta ismeritek egymást, sőt mi több a legjobb barátok vagytok. Talán elfelejtetted, hogy Niall volt az, aki 6 évesen "megmentett" -ezt a szót direkt kicsit viccesebben hangsúlyozta- attól a nagy kutyától?! Vagy amikor Tim és a haverjai folyton piszkáltak a hajad miatt a suliba? Ki volt, aki mindig kiállt melletted?- Robb átható "tudodhogyigazamvan" nézése miatt rám törtek az emlékek.
Tényleg volt egy hatalmas kutya az utcánkba, és amikor sétáltam haza megugatott. rettenetesen hangosan morgott rám, nagyon ijesztő volt, így rászoktam, hogy kerülőt tegyek.
Niall segített leküzdeni a félelmem, amellett a ház mellett kézen fogva mentünk el.
A hajamat pedig anyutól örököltem, de az örökké gonosz Tim és a dagadt haverjai folyton kövekkel dobáltak, és boszorkának neveztek, de ő ezt megelégelte, már középiskolába jártunk. Összeverekedett Timmel miattam.
-Na?! Kinek van igaza? - ölelt át Robb.
-De... akkor mégis  miért? Ez akkor sem rá vall.
-Félreértés az egész.
Robb végtelenül naiv volt, még nálam is naivabb. Nem hitte, hogy a barátja valaha is ilyet tenne.
-Felhívom még ma, és tisztázunk mindent.
Egy szót sem szóltam, csak bólintottam párat. Csendes beleegyezés.
Robb elővette a telefonját a zsebéből és megkereste Niall számát.
-Na akkor bizonyítsuk be, hogy Robb Clark-nak mindig igaza van! - száját apró, huncut mosolyra húzta. Száz százalékos volt abban, hogy az a segg fej-mert jelenleg nem tudom másnak nevezni- ártatlan.
Én nem hittem ebben, ahhoz túlságosan jól ismerem Niallt.
A telefon kicsöngött.
Egy csörgés.....Kettő.....
-Haló?-szólt a telefonba egy álmos nyávogó hang.
-Öhm...szia, itt Robb Clark, Niall haverja, ő esetleg ott van a  közelbe?- a bátyám és én is értetlenül ültünk a kanapén, kelett néhány másodperc míg felfogom, hogy ez a hang, biztos Niall spinéje.
-Bocs Robb, de Niall éppen nem ér rá. Amúgy miért keresed?
Elegem van!
Kikaptam Robb kezéből a telefont és belekiabáltam.
-Mit tettél Niallel, te kúrva!
-Álljunk csak meg kis anyám! Engem te nem kurvázhatsz le! Honnan tudsz egyáltalán a  dologról? És ki a franc vagy?
-Daenerys Clark, a pasid legjobb barátja! Ha annyira tudni akarod, Niall küldött képeket rólatok!
-Ahh szóval te vagy az a Dany. Bocs kislány de a te volt legjobb barátod, mostantól velem érzi magát jól. Le szerepeltél.
-Szemét Ribanc vagy!
Folytatni akartam volna a kioktatást de a lány letette.
-Dany, ezt máshogy is el lehetett volna intézni. Mi ütött beléd?
Újra elfogott a sírás, a bátyám meleg, puha mellkasához bújtam, ő pedig a hajamat simogatta.
-Szeretem őt! Érted Robb? Ő volt az aki mindig segített nekem, történt bármi. Nem akartam beleesni, de megtörtént. Hirtelen már többet kezdtem érezni iránta, mint csak barátság, és el akartam hessegetni a gondolatot, de nem tudtam. Ő is máshogy nézett rám, én .... én nem tudtam felfogni az eseményeket... Nem akartam, hogy elmenjen.
-Te szeretted Niallt?-egy ismerős hang szólt a hátunk mögül. Igen meglepettnek tűnt.
-Harry?-nézett hátra Robb.
Felemeltem a fejem és a bozontos fürtös fiú ott állt a nappali bejáratánál és megdöbbenten, egy papír zacskót szorongatva.
Mély levegőt vett, majd mosolyogva így szólt:-Hoztam kávét!

***

Miután Harry és Robb megnyugtattak, a fürtöske felajánlotta, hogy eljön velem sétálni, ha van kedvem. Nekem pedig éppen kapóra jött a friss levegő, így igent mondtam.
-Mióta tetszik neked?
-Hát, kb úgy fél éve.-nyögtem ki szégyenlősen.
Harry kissé meglepetten pislogott.
-Értem.
-Szerinted... miért tette?
-Niall csinált sok baromságot, de egyiket sem tudnám megmagyarázni.
Az utca ahol laktam, egész közel volt egy kis tóhoz.

A tó távolabbi részénél volt egy hatalmas fűzfa, alatta egy pad. Az volt az én padom.
A kis fa padról lehetett látni a tó közepén lévő kis vízköpőt, és az utcát ahonnan lefordultunk a tavat körülvevő kis poros föld utacskára, én kiláttam az ágak közül, de más már nem igen láthatott be. Szerettem ezt a helyet, éppen azért mert ilyen titokzatos volt.
Régen a fiúkkal  nagyon sokat bújócskáztunk. Ha felmásztam a  fára, szinte sose találtak meg.
-Dany, azért jól vagy?-Harry aggódó szemekkel vizslatott.
-Persze, csak... óriásit csalódtam Niallben.
-Igen, azt elhiszem.
Egyszer csak egy hatalmas puha és selymes kéz  simogatta meg az arcom.
-Majd én elbeszélgetek a hülye fejével.
-Köszi Harry.-mosolyogtam.
De ez csak mű mosoly volt, belül széttépett a gondolat, hogy Niall és az a csaj...
-Nem tudja mit veszített.


*Niall szemszöge*

-Szőke hercegem.-ugrott a nyakamba Ciara, miközben omlettet csináltam magunknak.
Apa és anya nem is jöttek haza az  éjjel, gondolom sok dolguk akadt a menhelyen, vagy hol az istenbe...
-Jó reggelt.
-Valami Robb és Dany kerestek téged. Felvettem és mondtam, hogy nem érsz rá. Az a csaj meg nagyon fura volt, lekurvázott.  Mondd, neki küldted el azokat a képeket.
-Mondd el neki az igazat! Hogy nem őt szereted, hanem Daeneryst, csak egy segg vagy és nem vallod be magadnak sem! De engem nem csapsz be, én tudom!-a kis belső hangocska már megint okoskodik.
-Nincs igazad!-szidtam magamban a kicsi én-t.
-Dehogyis nem!  Nagyobb idióta vagy, mint amilyennek gondoltalak. Így mindkettőtöket kínzod, hát nem veszed észre?-be nem áll a szája, a legidegesítőbb belső hangocska akivel eddig találkoztam. nem mintha lett volna bármikor is ilyenem, de attól még roppant bosszantó  tudott lenni.
-Maradj csendben végre, minden áron bűntudatot akarsz kelteni bennem?
Ez az! Végre elment egy kis időre.
-Robb? Azt mondtad Robb?
-Igen, meg a Danyd.-Ciara furcsán féltékenyül ejtette ki Dany nevét.
-Bébi, figyelj!-levettem a tűzról a reggelinek valót és megtöröltem a kezem, majd immáron száraz, piszok mentes kezeim közé fogtam Ciara arcát.-Nincs Danym, oké? Soha nem is volt, és nem is lesz! Te vagy! - ajkaim vadul találtak az övére, és Cia örömmel viszonozta ezt.  Keze a mellkasomon pihent.
Miután elengedtem hátat fordított és a lépcső fele indult.
-Ha te mondod.
A telefonom hangos pittyegése zavarta meg a reggelit.
Harry volt az. Az üzenete váratlanul ért, nem is hittem a szememnek mikor elolvastam.
" Hát Niall, azt hiszem mind csalódtunk benned.  Elmész és máris egy Brazil macával hemperegsz, miközben Dany már visszaszámolja a napokat, nem tudtad mi, hogy ő szeret téged! Hát erről már lekéstél öregem, mert el fogom venni tőled. Ahogy tegnap este te összetörted a szívét. Jól megcsináltad.... Csak tudod, majd ha vissza jössz, neked lesz nehezebb szembe nézni a dolgokkal.Na csá."
-Mi? Hogy Dany.....Dany.... ő engem... szeretett?!-hihtetlenségem az arcomra is kiülhetett, mert Cia kerek szemekkel nézett rám, és hozzám beszélt, de én nem halottam a  hangját.
Idegesen markoltam a telelfont, és a belsőmet próbáltam elérni. Most rá volt szükségem.

Hát gyerkőcök, itt lenne vége a résznek! :)
Remélem mindenkinek tetszett, ha kíváncsiak vagytok mi lesz Danyvel és Niallel ezután, írjatok a chatbe, vagy kommenteljetek ;)
Sziaszok.
Viki :)

2.rész - Rio de Janerio, avagy a bűnök városa.

Halihó, minden kedves olvasónak, (már ha vannak olvasóim) új részt hoztam nektek.remélem tetszik, kérlek, ha vagytok írjatok visszajelzést! :)


A telefonom teljesen csődöt mondott. Csalódottan nyugtáztam, hogy még egy órát fogok itt ülni, zene és net nélkül.
-Hogy fogom ezt kibírni?-morogtam magamban.
Nagy morgolódásomban észre vettem, hogy egy lány aki a busz elején ült, engem bámult. Nem is kicsit. Mintha soha nem  látott volna még szőke fiút bosszankodni.
-Sz-szia - intett felém félénken. na több se kellett nekem, már beszélgetni is akar.
nem akartam senkivel sem beszélgetni, csak Danyvel, bamba voltam, hogy eljöttem. Magamban jól meg is tapsoltam magam. "Szép volt Niall, szép volt." Ezért aztán járt volna a keksz, de gazdagon.
Hova is tettem a jómódorom, nem vagyok én bunkó, hát vissza biccentettem a fejemmel neki.
Tényleg csak jó fej akartam lenni, a fene se gondolta volna, hogy ide fog jönni. Itt van, hát akkor mutatkozzunk be neki.
-Niall Horan.- nyújtottam kezet.- csüccs le. Mutattam a szabad helyre magam melett.
-Ciara Johnson - mosolygott és megrázta.
Ciara.. ízlelgettem a nevet, egészen szép. Helyes arca volt, amikor mosolygott a kis gödröcskéi aranyosan bújtak elő, illett hozzá.
-Hát, nagyon örültem.
Volt egy különös vonzása a lánynak, az nem kérdés, hogy az arca vonzotta a tekinteteket, de mintha  húzna magához a tekintete. Ha példát kéne mondanom, akkor tuti, hogy egy sivatagban kóborló ember, ala én, és az oázis. Azaz Ciara.
-Honnan jöttél? - csak nem fog békén hagyni, már látom.
-Londonból, és te?!- egy kis bájcsevejbe még senki nem halt bele, valószínűleg.
-Azta..-ámult -  rég jártam Londonba, szép hely, olyan varázslatos.
Ez a csaj világjáró vagy mi a  fene?!
Nem sok kelett, a beszélgetés jobban beindult. Vihorásztunk, viccelődtünk, mintha ezer éve haverok lennénk.
Hamarosan kiderült, hogy Ciara a díjugrató világ bajnokság miatt jött Rioba. A lovát  Boleronak hívják, és egy 3 éves mén, vagy mit is mondott. Fiú ló, az  a lényeg.  Szégyenemre Ciara idősebb nálam, ő már 22 éves, én csak 18 leszek idén.
A busz utat végig dumáltunk. Sokat megtudtunk egymásról, többek közt azt is tudom, hogy az én fajta bolondok jönnek be neki, hogy kis korában megsérült, hogy fél a magasságtól,
Meséltem neki Robbról, Danyról, a szüleimről. Ciara hamarosan rájött a gyengeségemre, az xboxozás. Mennyire imádtam istenem,
-Hamarosan megérkezünk, A szüleid kijöttek eléd, vagy hazavigyelek? - levetkőzte a szégyenlősségét és már mosolygott mindenen.
-Oh nem, köszi. Anyuék már várnak rám. - megöleltem. - Köszi Ciara.
-Ugye találkozunk még?
-Minden bizonnyal. - válaszoltam majd leszálltam a buszról.
A klímás jármű után ez a tikkasztó hőség borzasztó volt. Besétáltam a reptér várójába, anyuék már vártak, ahogy sejtettem. Munka ruhába, kissé állat szagúan, de jól esett magamhoz ölelni őket.
-Hiányoztatok.
-Jaj  kicsim.-túrt a hajamba anya. -Mekkorát nőttél, és a hajad...
-Lilly ne túlozz. -apa hangja most is kemény volt, és szilárd akár csak egy kő.
-Menjünk haza. -nézett végig rajtunk anya mosolyogva- Végre együtt a család!

***

A kocsiba meséltem anyunak és apunak az elmúlt 3 évemről. A gimis napokról, a majdnem ötös bizonyítványomról és ,hogy az út után várnak vissza a suliba.
Danyről is beszéltem nekik egy keveset , Robb szinész karrierjét sem felejtettem el.
Ciarat egyenlőre nem említettem meg anyuéknak. A családunk nagyon jóban volt a Clark famíliával, és tudtam, hogy anyuék valahol mélyen mindig is Danyt képzelték el mellém.
-Ez csodás kicsim.-nézett hátra anya.
-Fiam, ma este van a karnevál nyitó ünnepsége, éppen  jókor jöttél. Anyáddal sok dolgunk lesz, de te nézz el a karneválra nyugodtan.
-Köszi, hogy szóltatok. Lenézek majd pakolás után.
Apa nemsokára felhajtott egy igen terebélyes kocsifeljáróra és leállította a motort.
-Itthon vagyunk.-szólt anya, és már nyitotta is a kocsijatót.
A ház kivülről is hatalmas, hát még belülről. Anyu rendezte be, ez tisztán látszik. Minden ragyogott a tisztaságtól és tökéletesen el volt  rendezve.  A szobák éppen megfelelő méretűek voltak. Az enyém kékre volt festve. Egy sötétszürke tükrös szekrény, kanapé ágy és hozzá passzoló asztal, szék és fotelek. egészen pasis.
-Tetszik?-szóval anya végig mögöttem volt,mosolyogtam.
-Igen anya, fantasztikus. Köszönöm.
-Akkor pakolj nyugodtan, mi apáddal már el is megyünk. A menhelyen is nagy a felfordulás  a karnevál miatt.
-Rendben, okés.
Anyuék tényleg elmentek, nemsokkal a hazatértem után.
Gondoltam, hogy sok önállóságot kapok, na de ennyit??
-Minden kész.-tettem a  csípőmre a kezem, és boldogan nyugtáztam a rendet a szobámba pakolás után. Felkaptam a bőrdzsekim és rendesen bezártam mindent, majd elindultam a hangzavar fele, mivel nem ismertem itt semmit, így ez tűnt a leglogikusabb megoldásnak.
Egyre közeledve  a tömeg is nőtt, és minden egyre színesebb lett.
 -Ez bazi nagy.- néztem nagy szemekkel. Sokkal máshogy képzeltem el, ezt az egészet.
-Hogy, nagyfiú?-lágyan csilingelt a hang a hátam mögött, egyből megismertem. Összetéveszthetetlen volt. Hátra fordultam hát, és  ott állt ő.
-Szia Ciara. Wow! Alig ismertelek meg ebben a cuccban. -Tényleg? -húzta az orrnyergére a szemüvegét. Pedig praktikus, ha hiszed, ha nem.-nevetett.
-Nem éppena  szemcsire gondoltam. A sminked, és a laza ing vagy ruha...-Végig néztem rajta.- dögös.
-Köszi, pedig csak egy rongy.-hirtelen megfogta a kezem és behúzott a tömegbe.- Gyere, jó móka lesz!
-Dehogy rongy.-gondoltam magamban.- Ha tudnád, hogy ha kissé gyorsabban sétálsz kinnt van benne a feneked, te is olyan bárgyú fejet vágnál, mint én.
Huh át mentem perverzbe, ezt talán nem kéne.

***
És tényleg jó móka volt. Ettünk csokis sült pillecukrot a felvonulás után, és krumpli chipset is, ittunk egy két tequilát, kis vodkát, és az elengedhetetlen rum Jamaikából. Eléggé a fejembe szállt az ital..Hogy kipihenjük az elmúlt kalandos óráinkat,  leültünk egy közeli kikötő mólójára.
-Imádom a hasam-nevettem.-De a pia sem volt rossz.
-Látom.-tömött a számba egy újabb chips darabot.
Nem tudom mi van velem, a hatalmába kerített ez a fura érzés. Ez a nő... Le vadászott, kész végem van.
Hogy pontot tegyek "sivatagi bolyongásom" végére...
Közelebb hajoltam,megfogtam az arcát és ajkaimat szorosan az ő ajkaira tapasztottam.
A kis csaj először  azt se tudta hol van, majd ráeszmélt és a hajamba túrt, lágyan, érzékien, és végre visszacsókolt.
Hosszú  percekig csókolóztunk, maga a tündérmese volt, ilyen nővel...
A  belső énem a fejemben verte a láthatatlan falait és kiabált. Tudom miért tette... Daenerys miatt. A belsőm őt szerette, ám a külső énem meggyőzte, sőt eléggé határozottan a  tudtára  adta, hogy nem Dany az igazi.
Már szinte alig kaptunk levegőt, úgy faltuk egymást, mikor Ciara elhúzódott.
-Ezt nem szabadott volna.-fordult el tőlem.
-Mégis miért?
Teljesen értetlenül álltama  helyzet előtt, hiszen ha nem akarta volna megmondta volna, vagy a tudtomra adta volna, valamilyen módon.
-A barátnőd...-pirult el - Nem fog haragudni? Figyelj! Én nem akarok tönkre tenni egy kapcsolatot!
Kezembe fogtam a pici arcát és mélyen a szemébe néztem.
-Te milyen barátnőről beszélsz?
-A-aki a háttéképeden van. Az iphonodon...
Ohh. Le esett minden, Ciara , te butus.
-Na ide skubizz-vettem elő a telefonom.- Ő itt Dany, a gyermekkori barátom, igen ezen a képen éppen együtt grimaszolunk, de ez csupán azért van mert  régóta ismerem ás nagyon jóban vagyunk.
-Barom, te idióta!!-üvöltötte a bensőm.
Hiába kiabált, én erősebb voltam, és elnyomtam.
-Vágom. Ez esetben-mosolygott újból és a pici puha szájával egy puszit nyomott a számra.-Kész vagy valami őrültségre?
-Akármire!
Ciara előhúzott egy szál cigit a zsebéből.
 -Te cigizel?
-Cshhh!-tette az ujját a számra. - Ez csak egy kis ártatlan spangli.
-És még füves is? Ciara, én soha életemben nem....
-Nem baj.-kacsintott, majd szinténa  zsebéből elővett egy gyújtót és légies könnyedséggel meggyújtotta a cigijét, és nagyot szívott belé, majd átadta.
Hát, egyszer mindent ki kell próbálni. A számhoz emeltem és nagy bátorsággal  bele szívtam. Utólag jöttem rá, hogy rossz volt ekkorát szívni bele első alkalommal.
Másodpercek sem kellettek elkezdtem prüszkölni, köhögni, fuldokolni.
-Azért ennyire nem vészes.- húzta mosolyra száját Ciara és újabb adagot szippantott.
Lassacskán én is "belejöttem" a szál háromnegyedét már elszívtuk, és éreztem, kezd velem forogni a világ. Az érzés, amit akkor éreztem teljesen más volt. Haragudni akartam, de nem haragudtam, mosolyogni akartam volna,az sem ment,fájt a fejem, de alig éreztem.
Csak a pörgés, Ciara és én voltunk. Semmi más.

***
-Ahh-nyögött fel, mikor a falhoz toltam.-Nem vagyunk észnél.-vihogott.
Ami azt ilette, tényleg nem voltunk teljesen magunknál, de az a ruha...megőrjített. Be vadultam tőle, és akartam őt.
-DANYT kéne akarnod!-jaj már megint vissza jöttél.-bosszankodtam, a meglehetősen kellemetlen bensőmre.
-Nem fogom őt akarni, ő csak barát!
-Hibát követsz el-suttogta, majd eltűnt a fejemből.
Kettesben maradtunk Ciarával, elbódított minket a szesz és a fű.
-Gyere hercegnő! - felkaptam, akár egy menyasszonyt és a szobámba vittem, óvatosan lefektettem az ágyra és fölé másztam.
-Oh Niall! Mennyire vagy rossz fiú? - a hajamba túrt és már csókolt is. Imádtam, amikor a hajamat túrta, annyira beindultam tőle.  Igaz, alig 12 órája ismertem meg...de annyira más volt, mint Dany. Olyan vad és szexi és megzabolázhatatlan.
-Ha te azt tudnád bébi-lihegtem egy gunyoros rossz fiús mosollyal,  és letéptem róla az ingét. A fekete csipkés Victoria's secret melltartója  jobban tetszett a földön, mint rajta, de meg kell hagyni szexi volt.
Mint egy igazi vadító filmes jelenet, úgy szaggatuk le egymásról a ruhát, majd miután mindketten meztelenek voltunk...
-Készen állsz?-néztem rá, és már a fiók felé nyúltam.
-Igen.-bólintott.- és egy puszit adott az arcomra.

Hát itt lenne a mostani rész vége, remélem tetszett! :)  Szeretnék kommenteket, kapni. Valami visszajelzést, hogy jól csinálok valamit, és tetszik, amit csinálok. Kérlek komizzatok, írjatok a chatbe, bármi, tök jól esne, egy kis biztatás.
Na de, akarjátok, hogy kicsit erotikusabb legyen a követkető rész? Meg írjam Niall és Ciara kalandját?
Ha szeretnétek, írjatok, üzenjetek, kommenteljetek, akármi ;) *ötleteket elfogadok*
Sziasztok!
Viki

1. rész - Üresség.

Nem integettem, csak bámultam...elment. A kis mázlista elmehetett Rioba, a szex,drogok,dögös macák,fesztiválok, és a veszélyesen gyönyörű dolgok városába. Jó, a szülei után ment ki, mert az apja ott kapott munkát, mint építész...De azért én is kimentem volna.
Az anyukája meg okos nő, majd feltalálja magát, ha itthon ment neki a büfés élet, ott is fog.
Vajon mit fog ott kezdeni egy évig?! Tovább marad majd?  Megismer majd ha vissza jön?
Utóbbi gondolatom kicsit hangosan mondtam ki, lehet...Sőt Rob hozzászólásából ítélve biztosan!
-Meg fog ismerni, hogy ne ismerne meg! Tipegős korotok óta a legjobb barátok vagytok! ne legyél már hülye.-mosolygott, olyan Robosan, film"sztárosan" kicsit még pimaszul lenézően is. Utáltam amikor így néz rám, mert tudtam, hogy igaza van.
-Uppsz - húzta föl a vállam -Hangos voltam.
-Niall jó srác, csak nem változik meg-szólt Harry a fülembe nyerítve.
-Harold! ne a fülembe nyivákolj már...komolyan mondom, mindig ezt csinálod, lassan hallás sérült leszek! És ez nem vicces, tudod milyen magas hangon tudsz néha sikítani vagy tudja a halál!!-korholtam.
-Bocs Miss! Tényleg, ne harizz.
Na elővette a boci  szemeket, ezeknek álalában egy lány sem tudott ellen állni.
Harry egyik trükkje a csajozásra, de nálam nem erre ment ki a játék, ismerem. Átöleltem és csak ráztam a  fejem.
-Semmi gáz.
-Na menjünk  haza.-törte meg a pillanatot Rob.
-Megyünk!-szóltunk egyszerre.

***

A kocsiba már más hangulat uralkodott.
Rob vezetett, Harry valami bigét fűzött, én meg zenét hallgattam. A szokásos volt ez nagyjából, kavarogtak a gondolatok a fejemben, mindenféle hülyeségen. Igeen igen ezek a szokásos gondolatok, ha elmegy a legjobb barátod. Nem mintha Harryvel bármi bajom lenne, csak azért  mégis csak Niall a szembe szomszédunk, és vele játszottam kicsiként is, és mégis csak egy suliban kezdtünk.
Váratlanul ért a magabiztosságom, de már csak 20 perc sétára voltunk.
-Rob! Állj meg légyszíves, sétálni szeretnék.
-Biztos vagy benne? Mindjárt esik!-fordult hátra a bátyám.
-Mint a habcsókos nutella.-ez amolyan Clarkék féle szokásos bohókás beszólás. Anyuék találták ki, még akkor mikor ők voltak tinédzserek.
Igen talán még nem mondtam, de anyu a fura könyveiből adogatott nevet nekünk.  Így lettem én Daenerys, alias Dany és Robb meg csak simán Robb. Ő jobban járt véleményem szerint.
Anyám pechére a könyvek újonnan nagy sikert arattak (igen , anya közbenjárásával újra fordították és a borítót cseréltek) ,  szóval mondhatni kicsit nagyobb  felhajtás kerekedett körülöttünk, mivel anyu bolondós hóbortjai miatt a tv csinált pár interjút velünk.
-Miért ezt a  nevet kaptunk?! -Miért nem változtattuk még meg? -Tetszik-e nekünk ez a név?! És stb stb...  El tudjátok képzelni.
Szóóval erről nagyjából ennyit, anyuékat úgysem sokszor látom, rengeteget dolgoznak. Anya sminkes fodrász divat tervező, és eléggé befutott, apu pedig építési vállalkozó.
Na de, vissza  a kocsiba...
-Ha megázol és megfázol megütlek!-nézett rám összevont szemöldökökkel Robb.
-Na persze, ha te elpáholsz én leszek Anglia királynője.-húztam mosolyra a számat.
-Veled menjek Dany?-Harry kikerekedett szemekkel, olyan "légszihaddmenjekveled" tekintettel nézett rám.
-Nem kell, kösz. El boldogulok egyedül is. Ez már nem nagy táv, a séta meg sosem árt.
-Te tudod.-húzta fel a vállát Harold.
Miután kiszálltam a  kocsiból és felvettem a szürke kis táskám, bedugtam a fülesem és  elindítottam Cro-Nie mehr című számát, elindultam sétálva hazafele.




Robb és Harry persze gumicsikorgatva indult el, és jókora füstöt hagytak maguk  mögött, de ez most a legkevesebb volt
A zeném és a kis magányom most éppen eléggé lekötött.
Néha  jó volt egyedül lenni, nem zargatott senki, nem szólt hozzám senki, csak én voltam és a gondolataim.
Elővettem  a telefonomat és bekapcsoltama  mobil netem-3G- és egyből a messengerre léptem fel, hátha Niall írt már, mert a gépen van wifi, és repülőgépes módban használhatja a telefonját.
De semmi, süket volt a telefonom, a tegnapi üzenetemet sem néztem meg,  amit egyetlen és legeslegeslegjobb barátnőm Scarlett küldött.
Igen tényleg jóban voltunk, bár kevesebbet találkoztam vele, mint Niall-el.Szerettem Scar-t de neki megvolt a maga egyénisége, szöges ellentéttek voltunk. Igazi csinos, pasizós, magabiztos nagyszájú csaj volt. Nem mellesleg mindenki körében népszerű.
És, ha ez még nem lenne elég, gazdag is volt, megvolt mindene. Lova, kutyái, teknősei, sok szép ruha, drága smink cuccok, vagány party, jófej szülők, és etyke volt.
Piszkosul féltékeny voltam rá egy időben, de ennek már vége, megdumáltuk, össze haverkodtunk és azóta éljük az életünket.
Néha meg adatik az a szerencsés 2 óra, hogy Scarlet a zsúfolt magán órai ellenére el tud velem jönni a saját lovardájukba és oktatgatni egy kicsit.
A lovakkal jövök ki a legjobban, akik állatok. Na meg a bátyámmal :D
Gondolom most fura lánynak tartotok... Egyedül sétálgatok haza, visszahúzódó, kissé magamnak való tipus, aki szeret lovagolni, és a kedvenc állatai (a lovon kívül) a fecske és a farkas. - Meglehetősen különböző állatkák- Talán mostmár tudtok rólam valamicskét.
Szóval megnéztem Scar üzenetét.
"Kitartás csajszi, meglátod hamar  eltelik az az egy év, és neki is látnia kelett a szüleit, nem élhet folyton a nagybátyjánál."
-Ki hitte volna... nagyokos-forgattama  szemem és már gépeltem is a választ.
Scar tudta mennyire közel állunk egymáshoz és segíteni is akart, már ahogyés ahol tudott
"Tudom, de Rio  :O istenkirály hely lehet, persze én még csak a téli szünetben sem utazhatok el hozzá."... és küldés.

***
*Niall szemszöge*
-Talán egy pulcsi nem ártott volna.-morogtam és összefontam magam elött a karom.
Még  olyan 2-2,5 óra lehet hátra. nem tudom... A telefonom is mindjárt le merül, a zene hallgatás is esélytelen.
Dany...Ő jár a fejemben. Miért nem tettem meg? Nem vagyok nyuszi, de ha rá gondolok mégis néha reszkethetnékem van, és ez nem csak a hidegtől.
Áhh, mindegy nem szémít, neki úgyis csak barát vagyok. A legjobb ha tényleg ennyiben is maradunk, hiszen ha bele gondolok tök fura lenne. Dany és én... na ne :D
 Kész vicc.
Mind emelett, szép lett. Már komolyabb, nem az a kislány, mint régen.
Írnom kéne neki, biztos kiváncsi. Meg eszi a méreg, hogy ő mért nem jöhetett velem Rioba.
Na jól van, ezt itt le zártam, Daenerys csak egy haver, Rioban meg várnak a nők, a kissé bűnös élet és apáék.
Rég láttam őket, utoljára 3 éve.
Mi Horanek mindig is szerettünk költözködni, jobban mondva csak anya és apa. Én szerettem minden helyet ahova mentünk, mindenhol lettek barátaim, de sosem maradtunk egy helyen sokáig.
Anya a szervezet miatt sokat utazik, apu meg  menedzsereli őt és a céget.
Amolyan családi biznisz.
Most arra gondoltok miféle szervezetről dumálok nektek, meg miért kell egy buta munkahely miatt elköltözgetni.
Hát az egyszerű oka mindennek, az, hogy anya a wwf lelke, apa pedig az agya.
Emellett több kis nonprofit szervezetbe is befektettünk.
A föld pedig ugye bár nem vár, anya szerint rosszabb a helyzet mint valaha. Most éppen a brazil őserdőket próbálják megvédeni, na meg a papagájok és egyéb vadállatok. A kihalóban lévő fajok védelme szinte még a családnál is  előrevalóbb olykor-olykor.
Kíváncsi lennék mások véleményére ha egy ilyen családban kéne felnőnie egy gyereknek, mázlimra a nagybátyám nem szállt bele az üzletbe, így vele maradhattam Londonban.
Anyuék már 7 éve élnek Rioba, bejött nekik, és megpróbálnak irodát nyitni, hogy ne kelljen annyit költözni.
Ahogy idejük engedi haza jönnek, és meglátogatnak minket.

***
"bipp"-zörren meg valami a  fejem fölött
-Na még alszok egy kicsit-motyogtam magam elé, mikor a mellettem ülő idősebb hölgy megrázott.
Feltehetőleg nem tudott angolul, mivel eléggé húzott szeme volt.
Lassan kinyitom a szemem, és látom, hogy a öv bekapcsolós ikonka villog.
Biccentettem a hölgy fele, majd figyelmemem ismét a villogo valamire tereltem.
Mi a szösz lehet ez?! -Jó tudom, az, hogy kapcsoljam be az övemet- Az elöttem lévő monitoron, viszont még  javában az Atlanti Óceán fölött járunk.
gyorsan be nyomtam az övemet és abban a  pillanatban leereszkedtek az oxigén maszkok.
Na most kezdtem el nagyon parázni.
-Itt Mr Dalton kapitány beszél. Hölgyeim és uraim a gépünk 2 hajtóműve is leállt, így a magasságunk rohamosan csökken. A legénység minden erejével az önök megnyugtatására koncentrálódig. Kérem, ne mozduljanak helyeikről.
Ilyen nincs!-a fejemhez kaptam, kész én bepánikoltam. Leálltak a hajtóművek?! Mi lesz velünk?!
Szerencsénkre Mr Dalton kapitány  rendesen letette a gépet, egy kis Brazil reptérre, innen majd busszal visznek át minket a központi reptérre, ahol a szüleim is várnak.
Semmi komolyabb baj nem történt, hála égnek, és ezért tényleg vetettem egy keresztet, pedig nem hittem Istenben, kicsit sem ami azt illeti.
-Kösz Uram.-mosolyogtam.
A buszon ülve a zsebemhez nyúltam, a telefonom még bír egy üzenetet, asszem.




Danyt biztos érdekli mi történt velem. Miket beszélek, megveszne ilyen infókért!?!
Begépeltem gyorsan a velem történt eseményeket és a telefonom küldés után ki is kapcsolt.
-Remek-morgolódtam.

Niall napjait Rióbana  következő részekre tartogatom :) 

Remélem tetszett a rész :) Igyekeztem hosszúra írni, lenne még ötletem, de nem szerettem volna minden egy részben elsütni.
Komizzatok ha tetszik, és jön a folytatás :)
Viki