1. rész - Üresség.

Nem integettem, csak bámultam...elment. A kis mázlista elmehetett Rioba, a szex,drogok,dögös macák,fesztiválok, és a veszélyesen gyönyörű dolgok városába. Jó, a szülei után ment ki, mert az apja ott kapott munkát, mint építész...De azért én is kimentem volna.
Az anyukája meg okos nő, majd feltalálja magát, ha itthon ment neki a büfés élet, ott is fog.
Vajon mit fog ott kezdeni egy évig?! Tovább marad majd?  Megismer majd ha vissza jön?
Utóbbi gondolatom kicsit hangosan mondtam ki, lehet...Sőt Rob hozzászólásából ítélve biztosan!
-Meg fog ismerni, hogy ne ismerne meg! Tipegős korotok óta a legjobb barátok vagytok! ne legyél már hülye.-mosolygott, olyan Robosan, film"sztárosan" kicsit még pimaszul lenézően is. Utáltam amikor így néz rám, mert tudtam, hogy igaza van.
-Uppsz - húzta föl a vállam -Hangos voltam.
-Niall jó srác, csak nem változik meg-szólt Harry a fülembe nyerítve.
-Harold! ne a fülembe nyivákolj már...komolyan mondom, mindig ezt csinálod, lassan hallás sérült leszek! És ez nem vicces, tudod milyen magas hangon tudsz néha sikítani vagy tudja a halál!!-korholtam.
-Bocs Miss! Tényleg, ne harizz.
Na elővette a boci  szemeket, ezeknek álalában egy lány sem tudott ellen állni.
Harry egyik trükkje a csajozásra, de nálam nem erre ment ki a játék, ismerem. Átöleltem és csak ráztam a  fejem.
-Semmi gáz.
-Na menjünk  haza.-törte meg a pillanatot Rob.
-Megyünk!-szóltunk egyszerre.

***

A kocsiba már más hangulat uralkodott.
Rob vezetett, Harry valami bigét fűzött, én meg zenét hallgattam. A szokásos volt ez nagyjából, kavarogtak a gondolatok a fejemben, mindenféle hülyeségen. Igeen igen ezek a szokásos gondolatok, ha elmegy a legjobb barátod. Nem mintha Harryvel bármi bajom lenne, csak azért  mégis csak Niall a szembe szomszédunk, és vele játszottam kicsiként is, és mégis csak egy suliban kezdtünk.
Váratlanul ért a magabiztosságom, de már csak 20 perc sétára voltunk.
-Rob! Állj meg légyszíves, sétálni szeretnék.
-Biztos vagy benne? Mindjárt esik!-fordult hátra a bátyám.
-Mint a habcsókos nutella.-ez amolyan Clarkék féle szokásos bohókás beszólás. Anyuék találták ki, még akkor mikor ők voltak tinédzserek.
Igen talán még nem mondtam, de anyu a fura könyveiből adogatott nevet nekünk.  Így lettem én Daenerys, alias Dany és Robb meg csak simán Robb. Ő jobban járt véleményem szerint.
Anyám pechére a könyvek újonnan nagy sikert arattak (igen , anya közbenjárásával újra fordították és a borítót cseréltek) ,  szóval mondhatni kicsit nagyobb  felhajtás kerekedett körülöttünk, mivel anyu bolondós hóbortjai miatt a tv csinált pár interjút velünk.
-Miért ezt a  nevet kaptunk?! -Miért nem változtattuk még meg? -Tetszik-e nekünk ez a név?! És stb stb...  El tudjátok képzelni.
Szóóval erről nagyjából ennyit, anyuékat úgysem sokszor látom, rengeteget dolgoznak. Anya sminkes fodrász divat tervező, és eléggé befutott, apu pedig építési vállalkozó.
Na de, vissza  a kocsiba...
-Ha megázol és megfázol megütlek!-nézett rám összevont szemöldökökkel Robb.
-Na persze, ha te elpáholsz én leszek Anglia királynője.-húztam mosolyra a számat.
-Veled menjek Dany?-Harry kikerekedett szemekkel, olyan "légszihaddmenjekveled" tekintettel nézett rám.
-Nem kell, kösz. El boldogulok egyedül is. Ez már nem nagy táv, a séta meg sosem árt.
-Te tudod.-húzta fel a vállát Harold.
Miután kiszálltam a  kocsiból és felvettem a szürke kis táskám, bedugtam a fülesem és  elindítottam Cro-Nie mehr című számát, elindultam sétálva hazafele.




Robb és Harry persze gumicsikorgatva indult el, és jókora füstöt hagytak maguk  mögött, de ez most a legkevesebb volt
A zeném és a kis magányom most éppen eléggé lekötött.
Néha  jó volt egyedül lenni, nem zargatott senki, nem szólt hozzám senki, csak én voltam és a gondolataim.
Elővettem  a telefonomat és bekapcsoltama  mobil netem-3G- és egyből a messengerre léptem fel, hátha Niall írt már, mert a gépen van wifi, és repülőgépes módban használhatja a telefonját.
De semmi, süket volt a telefonom, a tegnapi üzenetemet sem néztem meg,  amit egyetlen és legeslegeslegjobb barátnőm Scarlett küldött.
Igen tényleg jóban voltunk, bár kevesebbet találkoztam vele, mint Niall-el.Szerettem Scar-t de neki megvolt a maga egyénisége, szöges ellentéttek voltunk. Igazi csinos, pasizós, magabiztos nagyszájú csaj volt. Nem mellesleg mindenki körében népszerű.
És, ha ez még nem lenne elég, gazdag is volt, megvolt mindene. Lova, kutyái, teknősei, sok szép ruha, drága smink cuccok, vagány party, jófej szülők, és etyke volt.
Piszkosul féltékeny voltam rá egy időben, de ennek már vége, megdumáltuk, össze haverkodtunk és azóta éljük az életünket.
Néha meg adatik az a szerencsés 2 óra, hogy Scarlet a zsúfolt magán órai ellenére el tud velem jönni a saját lovardájukba és oktatgatni egy kicsit.
A lovakkal jövök ki a legjobban, akik állatok. Na meg a bátyámmal :D
Gondolom most fura lánynak tartotok... Egyedül sétálgatok haza, visszahúzódó, kissé magamnak való tipus, aki szeret lovagolni, és a kedvenc állatai (a lovon kívül) a fecske és a farkas. - Meglehetősen különböző állatkák- Talán mostmár tudtok rólam valamicskét.
Szóval megnéztem Scar üzenetét.
"Kitartás csajszi, meglátod hamar  eltelik az az egy év, és neki is látnia kelett a szüleit, nem élhet folyton a nagybátyjánál."
-Ki hitte volna... nagyokos-forgattama  szemem és már gépeltem is a választ.
Scar tudta mennyire közel állunk egymáshoz és segíteni is akart, már ahogyés ahol tudott
"Tudom, de Rio  :O istenkirály hely lehet, persze én még csak a téli szünetben sem utazhatok el hozzá."... és küldés.

***
*Niall szemszöge*
-Talán egy pulcsi nem ártott volna.-morogtam és összefontam magam elött a karom.
Még  olyan 2-2,5 óra lehet hátra. nem tudom... A telefonom is mindjárt le merül, a zene hallgatás is esélytelen.
Dany...Ő jár a fejemben. Miért nem tettem meg? Nem vagyok nyuszi, de ha rá gondolok mégis néha reszkethetnékem van, és ez nem csak a hidegtől.
Áhh, mindegy nem szémít, neki úgyis csak barát vagyok. A legjobb ha tényleg ennyiben is maradunk, hiszen ha bele gondolok tök fura lenne. Dany és én... na ne :D
 Kész vicc.
Mind emelett, szép lett. Már komolyabb, nem az a kislány, mint régen.
Írnom kéne neki, biztos kiváncsi. Meg eszi a méreg, hogy ő mért nem jöhetett velem Rioba.
Na jól van, ezt itt le zártam, Daenerys csak egy haver, Rioban meg várnak a nők, a kissé bűnös élet és apáék.
Rég láttam őket, utoljára 3 éve.
Mi Horanek mindig is szerettünk költözködni, jobban mondva csak anya és apa. Én szerettem minden helyet ahova mentünk, mindenhol lettek barátaim, de sosem maradtunk egy helyen sokáig.
Anya a szervezet miatt sokat utazik, apu meg  menedzsereli őt és a céget.
Amolyan családi biznisz.
Most arra gondoltok miféle szervezetről dumálok nektek, meg miért kell egy buta munkahely miatt elköltözgetni.
Hát az egyszerű oka mindennek, az, hogy anya a wwf lelke, apa pedig az agya.
Emellett több kis nonprofit szervezetbe is befektettünk.
A föld pedig ugye bár nem vár, anya szerint rosszabb a helyzet mint valaha. Most éppen a brazil őserdőket próbálják megvédeni, na meg a papagájok és egyéb vadállatok. A kihalóban lévő fajok védelme szinte még a családnál is  előrevalóbb olykor-olykor.
Kíváncsi lennék mások véleményére ha egy ilyen családban kéne felnőnie egy gyereknek, mázlimra a nagybátyám nem szállt bele az üzletbe, így vele maradhattam Londonban.
Anyuék már 7 éve élnek Rioba, bejött nekik, és megpróbálnak irodát nyitni, hogy ne kelljen annyit költözni.
Ahogy idejük engedi haza jönnek, és meglátogatnak minket.

***
"bipp"-zörren meg valami a  fejem fölött
-Na még alszok egy kicsit-motyogtam magam elé, mikor a mellettem ülő idősebb hölgy megrázott.
Feltehetőleg nem tudott angolul, mivel eléggé húzott szeme volt.
Lassan kinyitom a szemem, és látom, hogy a öv bekapcsolós ikonka villog.
Biccentettem a hölgy fele, majd figyelmemem ismét a villogo valamire tereltem.
Mi a szösz lehet ez?! -Jó tudom, az, hogy kapcsoljam be az övemet- Az elöttem lévő monitoron, viszont még  javában az Atlanti Óceán fölött járunk.
gyorsan be nyomtam az övemet és abban a  pillanatban leereszkedtek az oxigén maszkok.
Na most kezdtem el nagyon parázni.
-Itt Mr Dalton kapitány beszél. Hölgyeim és uraim a gépünk 2 hajtóműve is leállt, így a magasságunk rohamosan csökken. A legénység minden erejével az önök megnyugtatására koncentrálódig. Kérem, ne mozduljanak helyeikről.
Ilyen nincs!-a fejemhez kaptam, kész én bepánikoltam. Leálltak a hajtóművek?! Mi lesz velünk?!
Szerencsénkre Mr Dalton kapitány  rendesen letette a gépet, egy kis Brazil reptérre, innen majd busszal visznek át minket a központi reptérre, ahol a szüleim is várnak.
Semmi komolyabb baj nem történt, hála égnek, és ezért tényleg vetettem egy keresztet, pedig nem hittem Istenben, kicsit sem ami azt illeti.
-Kösz Uram.-mosolyogtam.
A buszon ülve a zsebemhez nyúltam, a telefonom még bír egy üzenetet, asszem.




Danyt biztos érdekli mi történt velem. Miket beszélek, megveszne ilyen infókért!?!
Begépeltem gyorsan a velem történt eseményeket és a telefonom küldés után ki is kapcsolt.
-Remek-morgolódtam.

Niall napjait Rióbana  következő részekre tartogatom :) 

Remélem tetszett a rész :) Igyekeztem hosszúra írni, lenne még ötletem, de nem szerettem volna minden egy részben elsütni.
Komizzatok ha tetszik, és jön a folytatás :)
Viki