4. rész - Kirekesztettek.

Sziasztok :) Meghoztam az új részt, kicsit késve ugyan, de mentségemre szóljon nem könnyű egy gimis kis élete :D Minden esetre jó olvasást gyerkőcök! :)

* Dany szemszöge *

A napok, mint árnyékok suhantak el felettem mióta Niall elment. Mire észbe kaptam már 2 hónap telt el.
 Elkezdődött az iskola, 11.-es voltam, majdnem végzős. Harry  nagyon rendes volt, sokat lógott velem, valahogy mégsem volt az igazi. Sokszor elhajtottam, mondván, hogy egyedül szeretnék lenni. Tényleg egyedül akartam lenni, közben mégis társaságban. Furcsa volt.
  A feje tetejére állt a világ, persze csak számomra, az a görény meg élvezi a brazil sulit a kis nőcskéjével.
Hétfő volt, esett az eső. Mily' meglepő fordulat ez Londonban... a  Kingsbury gimi a szokásos torna versenyeit tartotta.
Minden év októberében mérkőzünk meg a többi iskolával, tornában és atlétikában.
Harry nagy nehezen rávett, hogy menjek el és nézzem meg őt, az osztály főnöke jelölte őt a 200m-es síkfutásra.
Nem akartam megbántani, így elmentem.
A nézőtér legtetején ültem le, a táskámat az ölembe vettem és csöndben figyelte az eseményeket.
Fürtöskénk rajt cél győzelemmel újabb siker történetet írhatott a suli évkönyvébe, miközben ő kifújta magát észrevettem egy kisebb csapatot. Nem voltak túl messze a futkorászós eseménytől, de kellően jól elbújtak ahhoz, hogy senki ne vegye észre, hogy ott cigiznek.
Mind csupa feketében voltak, lányok fiúk vegyesen. Fekete cső szárú nadrág, fekete csizma és szürke és fekete pulcsik különböző fazonokban.
-Kirekesztettek. -bökött oldalba Scar.
Hogy mikor jött ide hozzám, nem tudom. Annyira bele bambultam a világba, jobban mondva a "kirekesztettekbe" .
Szóval itt termett egyszer csak. Pedig azt hittem, hogy a versenye miatt ma se jön suliba. Mostanság elég sokat távol volt, ilyen-olyan lovas kupák miatt.
-Mi? -néztem rá kérdőn.
-Most miért nézel így? Így hívják őket. Kirekesztettek, vagyis nem tartoznak sehova, depressziós emós, fura, füves gyerekek.
-Ahhh, értem. Kösz a felvilágosítást.
Úgy éreztem, most pont ide tartozom.
Kissé depresszív, magányos  emberke voltam.
Mindezt miért?! Egy fiú miatt, akibe véletlen szerettem bele, de szeretem, és most valami másik lánnyal huncutkodik, a csalódás is enyhe kifejezésnek számított.
Sokat gondoltam rá, talán túl sokat, mindenben és mindenkiben őt láttam.
Borzalmas érzés volt, hogy tudtam, így elárult. Bár ne hívtam volna föl, bár ne láttam volna a képet.

***

A napok még mindig suhantak, de már könnyebb voltam. Szálltam akár a madár, a tanulmányi átlagom megromlott, kivéltel a német. Úgy gondoltam az fontos, hogy később minél messzebb legyek tőle, a kinézetem a visszafogott színesből feketébe váltott.  Laza természetes sminket felváltotta a tömény fekete, az igazi "rejtsük el magunkat örökre" típusú máz.
Harry és Scar már nem lógtak velem.
Meglehet az ellenséges viselkedésem miatt, nem akartam gonosz lenni velük, de ilyenné váltam.
Kirekesztetté, és nem akartam volna visszatérni a régi önmagamhoz. Őt túl sokan bántották.
A "bandában" nem használtuk a neveinket, ha egymáshoz kellett szólnunk  az ABC betűit használtuk. Én az K voltam, mivel előttem már csatlakoztak  5-en.
Kissé nevetséges szabálynak tartottam elsőre, de mostanra megszoktam.
Nem ellenkeztem semmi ellen sem, mindenben benne voltam, így teljesen be illeszkedhettem. Még a kirekesztettek is kidobnak, ha nem vagy közéjük való, hát ölsz vagy meghalsz alapon működne a világ?!
Mit számit!? Már átvertek, már csalódtam, nem érdekel milyen a világ.
Még kis tipegős voltam köztük, nem szívtam annyi füvet és cigit , mint ők. Csak a rossz napjaimon vettem elő a mérgező tekert rudacskát.
Ám egyre több buliba mentem el, bárki is csinálta mi ott voltunk, balhézni, inni akármi.
Legtöbbször a környező sulik kirekesztettjeivel lógtunk a bulikon, vagy éppen egymáshoz mentünk át bulizni.
Robb épp egy forgatáson volt Izlandon, így  kihasználtam az üres ház adta adottságokat.
Eléggé nagy bulikat tartottunk ott, ha mi elkezdjük a többi diáknál is szárnyra kap a hír, hiába vagyunk  kirekesztettek, az ingyen bulik vonzanak mindenkit.
Ma ismét nálunk rúgunk ki a hámból, péntek van így nagy bulit illik tartani.
Az előkészületeket már előző nap el intéztem. Jó sok pia és nasi, már aki akar itt enni.
Este 7 fele járt, néhányan már itt voltak és a zene dübörgött az egész házban, a ház ajtaja mindenki előtt nyitva állt, sok vendéget vártam.
-Dany.-fogta meg a vállam valaki.
Hátra fordultam és Harry állt előttem.  Sima egyszerű pólót és nadrágot viselt,a  szokásos  tornacipőjével.
-Harry?
Teljesen meglepődtem, hiszen hetek óta egy szót sem váltottunk. most mégis itt van.
-Figyelj, tudom, hogy ez az időszak most neked nehéz, de ez így nem mehet tovább. Nem látod, hogy minden szét esett körülötted?
-Mire gondolsz? Jaaa, talán arra, hogy a barátom, pardon' a volt barátom elárult,most valami másik csajjal hempereg össze vissza, és tönkre teszi magát Brazíliában?- iszonyú mérges lettem, nekem ő ne mondja meg, hogy mi nincs rendben az életemmel.
-Miről beszélsz? Niallel nem történt semmi azon kívül, hogy felszedett  egy lányt. de te beálltál ezek közé a senkik közé, és most teljesen kikeltél magadból. Megváltoztál!
Szó nem volt soha arról, hogy ti jártok, nem mondtátok ki soha. Tudom, hogy szeretted, de annak már vége! - a kezébe fogta az arcomat és picit közelebb húzott magához.
-Harry, miért csinálod ezt? Hetek óta nem is beszélünk és most egyszer csak ide állítasz?- dühöm valamennyire enyhült a meleg, szív melengető mancsaitól.
-Bátorságot gyűjtöttem. - zöld szemeit a padlóra szegezte és a hajamba csúsztatta az egyik kezét.
-Mihez? -mosolyogtam. -Hogy elém állj és ezt elmondd nekem? Nem változtam meg Hazz, csak végre nem érdekel mások véleménye. Már nem bánthat senki semmivel.
Olyan áthatóan nézett rám, mint aki sohasem nézett még számpárba. Pusztán a szemével meg akart győzni arról, hogy neki van igaza.
De én tudtam, hogy nem.
 Tudtam, hogy már nem bánthat senki sem, a kirekesztettek megtanultak nem törődni a dolgokkal, és sokkal könnyebb volt így, hogy nem aggódom amiatt, hogy ki piszkál a külsőmet illetően vagy éppen nem a külsőmet illetően.
-Kicsi lány! Meglátod,hogy nagyobbat tévedsz, mint valaha. - huncutul mosolygott, ami őszintén megvallva baromira nem illett ehhez a pillanathoz.
-Majd meglátjuk. -vállba bokszoltam, mint a régi szép időben és elmentem a konyha irányába, ahol a piák voltak.
Valami megdobbantotta a szívem ismét, a régi önmagam voltam egy másodpercre.
Megpróbálhatom kiverni a fejemből a régi "én"-t , vajon sikerül?! Igaza van Harrynek?
A változás jó egyáltalán?
-Fölösleges kérdések mind.- motyogtam hazugon magamnak és meghúztam a vodkát üveget.

Hát itt lenne a rész vége. Nem tudom, mikor tudom hozni a következő részt, az órarendem kissé zsúfolt lett és nagyon sok a tanulni való. Persze tudom ez nem kifogás, minden esetre igyekezni fogok, hogy minnél jobb részeket hozzak nektek :)

Remélem ez is elnyerte a tetszéseteket.
Sziasztok!
Viki :3