5.rész - Eljön az az idő is.

Sziasztok :) Ma nagyon jó kedvemben vagyok, így hoztam nektek egy új részt. Jó olvasást mindenkinek a mai adaghoz.

*Niall szemszöge*

Persze mióta eltűnt nem tért vissza. Napról napra, sőt óráról órára változott a hangulatom és vele együtt a véleményem is.
-Hova a francba tűntél?! Miért nem vagy most itt? Ilyenkor nem nagy a szád, mi?- most éppen szidással próbálkozom előcsalogatni a kis bosszantóm. De eltűnt. Nem értem, ilyenkor miért nincs velem, mikor a kis okosságaira lenne szükségem.
Ciarával egészen jól kijövünk kivétel mikor megsértődik azon, ha gorombámban szólok hozzá, mint általában. Sokat töprengem Danyn, butaság talán, de egyszerűen befészkelte magát a fejembe.
Kicsi Niallnek igaza lenne és egy igazi seggfej lennék, aki magának sem vallja be az érzéseit?
De hát én Ciat szeretem, ezért járok vele!
-Niallci.-kezét az enyémbe csúsztatta.
-Hm?-bambultam magam elé, és ismét a gondolataimmal voltam elfoglalva, jobban mondva a vívódtam magammal.
-Mi az, hogy "hm"?? Hát eszem megáll!
-Jaj ne hisztérikázz kérlek.- engesztelés gyanánt egy puszit nyomtam az arcára,  ő pedig hálásan mosolygott.
-Tudod, hogy én sosem.
-Igen, tudom. Egy ártatlan hercegnő vagy.- apró mosolyra húztam a szám.
Már 3 hónapja jártunk, most éppen az edzéséről kísértem haza.
Anyuéknak nagyon ellenszenves volt Cia, talán a kissé nyers és hisztis stílusa miatt, az biztos, hogy nem szeretett várni a csajszi.
Ezt a tudtomra adta elég világosan, mikor az első vitánknál a fejemhez vágta, hogy ő hetek után már többet akar tőlem, mint édesgetést. Neki férfi kell és nem "kisfiú" .
Kösz szépen mondhatom, ez nagyon jól esett akkor, de azóta rájöttem, hogy talán igaza lehet.
 Túl kisfiúsan gondolkodom, ezt bizonyítja az is, hogy Danyre gondolok mindig.
Legalább Harryvel beszélgetek néha, ő tájékoztat az otthoni helyzetről, Danyről, és minden fontosabb dologról.
 Igazi barát a kis fürtös.
-Itt is lennénk.-engedtem a kezét a háza előtt.
-Feljössz? Ihatnánk valamit.-húzott a bejárat felé. Sejtettem mit akar igazából, de nekem semmi kedvem nem volt ehhez a bújjunk ágyba dologhoz.
 Ciara nagyon csinos és szenvedélyes és igen, jó az ágyban is, de egyszerűen nem szerettem volna most. Magányra van szükségem.
-Nem köszi, otthon várnak anyuék. És tudod, én még suliba járok.
-Ez nem ér! Sosem akarsz feljönni hozzám.-fejét a mellkasomhoz fúrta- Talán már nem kívánsz engem?
-Nem erről van szó te is tudod...- de mielőtt folytathattam volna, elhúzódott tőlem és vádolni kezdett.
-Amiatt a csaj miatt ugye?
-Milyen csaj? - persze egyből leesett, hogy kire gondol, de gondoltam most kicsit húzom az agyát, hogy végre tényleg leszakadjon rólam kicsit.
-Az a Dany-nevét teljes lenézéssel ejtette ki.- Azóta vagy olyan fura, mióta beszéltem vele.
-Cia, nyugodj már le! Nincs semmi, nem is volt és nem is lesz semmi köztünk, oké? - utolsó állításom közbe éreztem, hogy összeszorul a torkom, és keserű epés íz lepi el a szám.
-Tudod mit?! Legyél boldog azzal a cafkával! Hagyj békén! -lökött rajtam egyet, majd sebesen elviharzott.
-A jó isten legyen irgalmas, és ne jöjjön vissza többet!
Nohát, durcika előjött.
 Csak erre lett volna szükség?
-Most boldog vagy, mi? - kezdtem vitába vele is.
-Fogd meg a nyamvadt telefonod és hívd fel Daeneryst! Higyj már nekem, jobb lesz így. Mindenkinek jobb lesz így. Tudod te is, hallottad Hazztól, hogy megváltozott. Robb sincs otthon azt is tudod, vagy talán azt akarod, hogy teljesen tönkre tegye magát?
-Nem, természetesen nem, de mit tehetnék én?!
-Fogd meg a telefonod és hívd föl! - mordult rám. - Nem veszíthetsz vele semmit sem. Hátha meg tudod fordítani a változását...
Végül is...
Elővettem a zsebemből a telefont, feloldottam és a kedvencek közül kiválasztottam Dany számát és a telefon ikonkára nyomva megkezdtem a hívást.

*Dany szemszöge*

Kezdtem kiábrándulni a bandából, mióta Harry  beszélt a fejemmel, és azóta sokkal többet lógtunk együtt. Szinte teljesen elfeledtette velem őt....
Lassacskán visszatértem a saját kis stílusomhoz, a banda persze ezért fújt rám, de ez van.
Nem lehet mindenkinek eleget tenni mindig.
Péntek este van, éppen az egyik  kedvenc sorozatom néztem, a Pretty Littla Liars-t. A szobámban teljes sötétség honolt, csak a tv fénye világította meg kicsit a helységet.
A tvzés közben Harryvel chateltem, a mai napi viccesebb eseményeken nevetgéltünk a szájber térben.
-"És mikor Drew ma elcsúszott a földön lévő pudingon?" - olvastam el magamban az üzenetet és már gépeltem is a választ.
-"Szerintem Mandy Hort fenék villantása viccesebb volt :D "
-"Naneee, nem is láttam. Szegény lány, mindenki tudja, hogy nem a legcsinosabb, de a miniszoknya azért sok. Vagy inkább sokk? "
-"Én a kettő k-ra szavazok" - mosolyogtam, miközben visszagondoltam az eseményre. Harry pont nem látta, mert mást folyosón volt óránk, de  szerintem így elmesélve is tetszett neki a történet.
A egy nagyon titokzatos személy...
Már három gyanúsítottam van rá, de a végén mindig kiderül, hogy  a három delikvens közül egyikre sem stimmel egyik vádam sem.
A  sorozatnak vége volt, és én úgy döntöttem elmegyek fürdeni.  Megfogtam az ágyamon lévő pizsamám, ami egy kis rövidnadrágból  és egy csillag mintás pólóból állt.
Kényelmesen kinyúlt már, de nem mondhattam igénytelennek.
A telefonom ezúttal az ágyon marad, mivel Harry nem válaszolt egy ideje, gondolom dolga akadt.
Picit lomhán másztam le a lépcsőn a  fürdőig, az ajtó mellett lévő lámpával világosságot teremtettem, és beléptem a helyiségbe.
Becsuktam magam mögött az ajtót és egyesével szépen, nyugisan szabadultam meg a ruhadarabjaimtól.
Közben kicsit forróbb vizet engedtem és felfogtam a hajam.
A kádban nyakig elmerültem, és átadtam magam az élvezetnek, ahogy a kellemesen meleg víz kényezteti a bőröm.
Teljesen ellazít, ilyenkor nem gondolok semmire és senkire, csak magammal foglalkozom. Mondjuk, ez alap, hiszen a fürdőszobában vagyok.
Megmosolyogtam a saját , ellentmondásos gondolataimat és becsuktam a  szemem.
Ilyenkor mindig egy elképzelt világban járok, ahol minden úgy történik ahogy én szeretném. Én irányítok, én határozom meg az alakokat, formákat, színeket, eseményeket.
-Egy hely, ahol minden tökéletes.-gondoltam.
Ezúttal egy réten voltam és egy puha, zöld pázsitban feküdtem. A napsugarak lágyan csiklandozták az arcomat.
A hajam össze volt fonva egy laza fonatban, a hajtömeg a mellkasomon pihent.
Kék, ruhát viseltem, ami egy kis szoknyában végződött valamivel a térdem fölött.
Lépések zaját halottam a fűben, susogott. Könnyed léptekkel közeledett felém, kíváncsi voltam ki az, de nem ültem föl. Túl jó érzés volt feküdni.
Ekkor hangos puffanás rángatott ki a legtökéletesebb pillanatomból.
-Mi az isten?! - szitkozódtam magamban.
Gyorsan kiszálltam a vízből, magamra kaptam  a  fürdőköpenyem és kiléptem a fürdőből.
Felsiettem az emeletre, ahonnan halottam a puffanást.
Beléptem a szobámba, és..
-Hát te? -néztem kérdőn.

Na hát ennyi lenne mára :)  remélem tetszett, hamarosan hozom a  következőt. Komikat, chatet ér használni ;)
Viki.